Gondolkozom, hogy miről is kellene írnom ma reggel, de sok okos dolog nem jut eszembe.

 A reggelek az egyetlenek, amik állandó és kész forgatókönyv alapján működnek. Ébredés, készülődés, a gyerekek ébresztése (kit is kell felébreszteni, melyiküknek van első órája és melyiknek nincs?), kávé, az első cigi (bár ezért a feleségem mindig morog), autó, M3, iskola, a szendvicseim egy rántottás és egy rántotthúsos, kóser mindkettő (!), még egy kávé és cigi, aztán némi beszélgetés a szülő-barátokkal és innentől jöhet, a válság.

 Néha jól jönne, ha ezek a reggelek egész nap folytatódnának.

A „reggel” befejezésének és a „válság” kezdetének egyik ismertetőjele, az első sms megérkezése a bankból. Egyenleginfó: ajjajj. Inkább nem nyitom meg, majd csak úgy tíz óra körül addigra már úgy is többen felbosszantottak…

 A reggel tulajdonképen addig tart, amíg valamilyen belső kényszer által vezérelve a harmadik reggeli kávé után, meg nem nyitom valamelyik hírportált, és önsanyargató módon végig nem olvasom a belföldi híreket, és értesülök a legújabb szocialista ármányról. Ami természetesen a legújabb és legjobb utat mutatja meg számunkra a válságból kivezető „gyurcsánybajnaikóka”-i úton.