A közhiedelemmel ellentétben a spártaiak nem lökték le gyermekeiket Taigetosz hegyéről ,pusztán a szakadék szélén hagyták őket, mintegy próbatételként. A szülők a nem kívánatos gyermeket kivitték a Taigetoszhoz, és letették az úgynevezett Apothetaira, nem megölték a gyermeket, hanem „adtak neki egy esélyt”. Ugyanis ezt a helyet mindenki ismerte, így azok a szülők, akiknek nem volt gyermekük, kijártak erre a helyre, és elvihették a kitett csecsemőt.

Vajon a mi kitett „csecsemőinket” ki fogja elvinni és felnevelni? Vajon a magyar kormány hogyan gondolkozik? Talán egyszerűbb lenne számukra a tévhit szerint viselkedni és ledobni a szakadékba nem kívánatos egyedeket közülünk.

A megváltozott munkaképességüekkel és fogyatékossággal élőkkel szembeni viselkedés egyértelműen tanúsítja, hogy a végcél ez. A fogyatékkal élő emberek szikla peremére való cipelése és magukra hagyása. Aztán majd történik velük valami.

A napokban kiszivárgott legújabb foglalkoztatási tervezet is ezt irányozza elő, ha szépen szóvirágokba csomagolva, de akkor is. Szembemenve az Európai Uniós elvárásokkal elismerik, a hajdan 45 ezer fős foglakoztatás 19 ezer főre csökkent és további 10 ezer fő elbocsátása várható még az állami tulajdonban lévő cégektől is. A hajdan 55 milliárd forintos foglalkoztatási költségvetés napjainkra alig a felére csökkent és ezt tovább szeretnék kurtítani. Azonban a milliós vezetői bérekhez továbbra sem kívánnak hozzányúlni. A foglalkoztató cégek vezetésébe beejtőernyőztetett Gyurcsány-árvák továbbra is röhögnek a markukba és járnak „munkába” a közpénzen vásárolt Volvóikkal.

Vajon a fentebb említett koncepciók kitalálói mikor találkoztak fogyatékos emberekkel, akik pusztán egy dolgot akarnak, dolgozni. Mikor találkoztak azokkal az emberi sorsokkal, amikkel én naponta szembesülök és néha a szívem szakad meg. A szívem szakad meg attól az éber kómás kislánytól, akit fogyatékos szülei neveltek. Talán kicsit megkönnyítettem a sorsát a rendszeres segélyekkel, de ez sem segített, néhány hete elment közülünk.

Vajon a fentebb említett koncepciók kitalálói próbáltak-e hason csúszva bejutni egy-egy állami intézménybe, mert erre más lehetőségük nem volt? Vajon tisztában vannak-e azzal, hogy családok tízezreit taszítják a nyomorba intézkedéseikkel? Vajon látták-e a szemekbe szökő könnycseppeket a kiosztott élelmiszer csomagok láttán? Nem hiszem.

Magyarország 2009.