Kedves olvasóim, mint gondolom mindannyian észrevettétek, némi szünetet tartottam a blog írásában, ami nyílván sokaknál jelentős közérzetjavulást eredményezett és esetleg hiú reményeket is elkezdtek táplálni aziránt, hogy esetleg elraboltak, felkoncoltak vagy csak egyszerűen némasági fogadalmat tettem.

De nem, kedves barátaim. Itt vagyok ismét némi szentföldi kiruccanás után. Ami tulajdon képen családlátogatás volt. Bár, rossz nyelvek szerint csak a szokásos éves Moszad továbbképzésen voltam. Ezt az elméletet megerősítvén vettem is az utolsó napon egy sötét napszemüveget, amit azóta is rendszeresen használok. Nyilván az összeesküvés elméletekbe az utóbbi variáció jobban passzol.

Bár szívesen folytattam volna még egy kis ideig a tengerparton való tunya fetrengést egyik kezemben egy jól megtermett girosszal, másikban egy jó hideg zero kólával, de szólított az itthoni idill.

Szóval újra itthon állok a vártán, kaftánban (alatta a moszados leselejtezett uzival), szakálasan, pajeszosan, fekete napszemüvegben és verem vissza a szocialista ármánykodásokat és állok ellent az abból a bizonyos palackból kieresztett szellemeknek. Harcos tanujaként egy utolsókat rugó sebbzett oroszlán agóniájának. Mely oroszlán hamarosan bekövetkező halála, minden kétséget kizáróan visszazárja abba a bizonyos palackba a most szabadon kószáló démonokat.