Kedves barátaim, még két nap és vége a macesznak. Örültök? Én igen.

Így az ünnep vége felé, semmi nem tünik nagyobb megváltásnak, mint egy friss ropogós zsömle, amelyet kedves pék ismerősünk nem egész három perce vett ki a kemencéből.

Azt hiszem minden csodálat, és tisztelet megilleti kedves sivatagban vándorló őseinket. Ha pusztán azt vesszük figyelembe, hogy amit mi mindössze nyolc napig ettünk, azzal nekik lényegesen hosszabb ideig kellett megbírkózniuk. Micsoda gyomor! Micsoda elhivatottság! Nem csoda, hogy ettől a gyomorban felhalmozódott tehertől még a tenger is kettéválhatott előttük.

A kevesebb, mint egy hét mérlege: 5 kg. macesz, másfél kiló maceszliszt és ma vettem meg a nyolcvanadik tojást.

Azt hiszem ezen a héten nagyon boldogak lehettek a tojástermelők (?), válság ide, válság oda a keresztények festették, a zsidók meg ették őket. És még nem is említettem azokat, akik a tojást dobálva szeretik…