A híreket hallgatva ma reggel az autóban csak egymásra néztünk a feleségemmel, és nem kellett semmit sem mondani, a tekintetek önmagáért beszéltek.
Meddig kell még ezt némán hallgatva tűrnünk?
Meddig kell még hallgatnunk a gyalázkodást a dühödt vádaskodást?
Meddig kell még várnunk, hogy a hatalom megcselekedje, amit meg kell tennie?
Meddig kell még mocskos politikai játszmák némán pislogó áldozatai lennünk?
Meddig kell még néznünk az antirasszista tüntetéseken feszítő politikusokat, ahogy az igazság bajnokainak szerepében tündökölnek néhány percig? Majd távoznak azzal a jó érzéssel, hogy ők megtették, amit kellett.
Meddig kell még várnunk, hogy otthon érezhessük magunkat ismét ebben a hazában?
Meddig kell még együttélnünk azzal, hogy itt ebben a kis országban még mindig „ember embernek farkasa”?
Utolsó kommentek