Úgy érzem a néhány nappal ezelőtti bejegyzésemet követően adós maradtam nektek is kedves olvasók és önmagam lelkiismeretének avval, hogy közzé tegyem a sokak által nem ismert megdöbbentő részleteket tartalmazó tanulmányt Csapody Tamás tollából. Az alábbiakban csak a bevezetőt közlöm, a teljes tanulmányt az alábbi linkben pdf-ben mindenki elolvashatja.

http://kalaka07december.homestead.com/Felmagasztosult_keretleg_nyek.pdf

"Sokkal bonyolultabbnak ígérkezett a kutatás. Előzetesen azt gondoltam, hogy úgy lesz, mint ahogy Borban, Cservenkán, Jabukán, Szentkirályszabadján vagy Abdán történt, ahol csak hosszas keresgélés után találtam meg a bori munkaszolgálat során elhunytak vagy kivégzettek sírhelyeit. Ezen az október 23. előtti napon nem a Borba hurcolt munkaszolgálatosok sírjait indultam kutatni, hanem az őket kivégző keretlegényekét akartam beazonosítani a Rákoskeresztúri új köztemetőben.
Az előzetes kutatásokból kiderült, hogy a népbírósági ítéletek után a Budapesten 1947-ben kivégzett keretlegények közül Asztalos Ferenc, Szokolits Ferenc, Tálas András, Juhász Pál és Sisák György sírja pontosan hol található. Öt bori keretlegény történetének és nyughelyének pontos ismeretében indultam tehát felfedezőútra a temető egyik legtávolabbi, közvetlenül a 301-es parcella szomszédságában lévő részébe.
Nem okozott gondot a 298-as parcellának a megtalálása, hiszen jól láthatóan ki volt táblázva a követendő útvonal. A 298-as parcella előtt álló hatalmas székely kapu előtt leparkoltam, és már indultam is volna tovább a parcella másik szegletében lévő zöld dzsumbujba, de ennek a résznek a rendezettsége itt marasztalt: gondozott zöld fűben nemzetiszínű szalaggal átkötött kis kopjafák százai, szépen, egymás mellett. A székely kapun túl kikövezett út, kedves harangláb, mögötte három nagy márványtábla, rajtuk nemzeti címerünk és "A hazáért haltak vértanúhalált" valamint az "Ismeretlen helyen nyugszanak" felirat alatt néhány száz név olvasható. Jó érzés volt ide bejönni, mert azt az egyértelmű benyomást keltette, hogy végre egy hősi temető, ahol a nemzet mártírjai méltó körülmények között nyugszanak.
Mielőtt még továbbmentem volna tervezett kutatómunkámat elvégezni, egy pillantást vetettem a márványtáblákra vésett nevekre. "A hazáért haltak vértanúhalált" felirat alatt, ötödikként Asztalos Ferenc nevét fedeztem fel. Ugyancsak ezen a márványtáblán, a negyedik oszlopban Juhász Pál, a harmadik márványtáblán pedig Tálas András nevére bukkantam. Ettől kezdve nem lehetett kétséges, hogy a márványtáblákon nem szereplő Szokolits Ferenc és Sisák György sírjának is itt kell valahol lennie. A süppedő fűben hamarosan mind az ötük nemzeti szalagos, kopjafás sírját meg is találtam. A bonyolult és hosszú kutatásból így nem lett semmi, és az ápolt parcellarészt követő sűrű akácosba már nem kellett bevenni magamat. Ezt persze nem bántam, de leírhatatlan döbbenettel álltam a felmagasztosult keretlegények sírjai előtt. És csak néztem és néztem, hogy a 301-es parcellából átjövő diákcsoportok a 298-as parcella márványtáblái előtt is leróják kegyeletüket.
Az 1943-ban és 1944-ben Borba vitt, összesen kb. 6000 zsidó, Jehova tanúja, nazarénus és szombatista munkaszolgálatos közül legalább 3000-en nem élték meg a felszabadulást. Sok mindent gondoltam, de arra azonban nem számítottam, hogy azoknak a kivégzett keretlegényeknek a sírját, akik Borban és visszafelé, a Radnóti-féle "erőltetett menet" közben kivégezték a munkaszolgálatosokat, egy ápolt Nemzeti Panteonban találom meg. Álmomban sem mertem volna arra gondolni, hogy a voralbergi hóhér, Asztalos Ferenc és a 70-75 bori zsidó munkaszolgálatost
meggyilkolt Szokolits Ferenc sírhelyét címeres márványlappal fedték be. Hogy is van ez? Kik "haltak a hazáért vértanúhalált"? Kiknek is jár a politikai-emberi mártíromság koszorúja?"

Szerző: szabógyuri  2009.05.07. 13:07 1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szabogyorgy.blog.hu/api/trackback/id/tr801107971

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lopkowitz1 2009.05.07. 18:06:25

"Radnóti - a magyar nemzet lelkiismerete."
Mint szellemi atyjai: Arany, Kazinczy, Berzsenyi.
Ha megtehetném: televíziós adásokban "logóként" tüntetném fel és egy ideig ott is hagynám Radnóti Miklós gyilkosainak neveit, kiemelve a két keretlegényt nevét, akik később az MSZMP tagjaiként a háborús bűnt pátjuk védelme miatt megúszták. (Pedig az "erőltetett menetben" kimerült zsidókkal, köztük Radnóti Miklóssal gödröt ásattak az Abda közeli ártéren, kettesével a gödör szélére állították a "halálraítélteket" és lelőtték őket.)
Olvashatjuk a Tórában, hogy "ha valaki szándékosan tör embertársára, hogy megölje fondorlattal - oltárom elöl vidd el, hogy meghaljon" (Mózes, 21,14) S mindez még a kohanitára is vonatkozott.
Ha a Wiesenthal Központ tudott volna arról a rendőri nyomozásról, amelyet Magyarországon a hetvenes évek végén, nyolvanas évek elején utólag lefolytattak, aminek lezárta után megnevezték Radnóti Miklós gyilkosait, akik közül kettő akkor éppen az MSZMP tagjai voltak, s emiatt titokban maradt a nyomozás végeredménye.
Vajon, ha akkor valakinek megszólal a lelkiismerete, s mindezt az információt kiadja a Wiesenthal Központnak: mi történt volna?
Sejthetjük a választ.
A bűnt, amit Radnóti gyilkosai - majd később védelmezői - elkövettek: nem lehet tovább titokban tartani. Minden igaz embernek meg kell tudnia mi történt.
Diáknak, tanárnak, olvasónak.
Az Örökkévaló adjon lelki békét nekünk ebben a hazában!
Smuel ben Lopkowitz
süti beállítások módosítása