Úgy látszik ez a hét már csak a fantomok hete. Eddig olyan fantomokról szóltak az írások amelyek a közvagyon elkótyavetyélését sejtetik. Veszélyes szellemekről beszélünk ebben az esetben is.

De jóval veszélyesebb az a fantom, amely Csurka István személyében a tegnapi Magyar Fórum főoldalán idézi meg a magyar történelem legsötétebb pillanatait. Arasznyi dávidcsillaggal a címlapon hírdeti és szítja a gyűlölet egy régen lejárt lemez dallamaira.

Teheti ezt 2009-ben Magyarországon, büntetlenül a regnáló hatalom bénító tehetetlensége  mellett. Zavartalanul vádaskodhat és keltheti fel a jeges félelmet egy sokat megélt korosztály tagjaiban, akik nem feltétlenül zsidó származásu, magyarok.

Teszi ezt alig egy héttel március 15-e után, amikor a Dohány utcai zsinagóga falainál koszorúztuk az 1848-as szabadságharcban résztvevő zsidó honvédok, katonatisztek, orvosok emléktábláját, akik vált vetve harcoltak keresztény magyar honfitársaikkal. Olvastuk a neveket, de itt sem értünk a végére. Úgy ahogy egy teljesen más névsor olvasásának sem értünk a végére egészen mostanáig. Úgy ahogy senki nem számolta meg, hogy egy másik időpontban, egy másik forradalomban hányan közűlünk magyar zsidók közül harcoltak az utcáinkon dübörgő megszálló szovjet tankok ellen. Senki nem kérdezte a pesti srácok közül ki a zsidó, ki nem. Együtt harcoltak a szabadságért.

Csurka úr! Nagyon kérem, fejezze be. Ön felett eljárt az idő.

Budapest, 2009.március 27.

                                                                                                                      Szabó György