„Tálas András hadapród őrmester, demecseri magántisztviselő nyomozati és tárgyalási dokumentációja összesen mintegy négyszáz oldalt tesz ki. Tálas Andrásnak az elfogását követő tanúvallomása szerint Zomborból 1943. augusztus 2-án került Borba. Kezdetben - Asztalos Ferenchez hasonlóan - a "München" táborban kapott beosztást, ahol a tábor gazdasági ügyeit intézte. Onnan november közepén vezényelték a "Voralberg" táborba, ahol egy hónapon át az élelmezési ügyekkel, majd Juhász Pál főhadnagy felmentése nyomán a bejövő és kimenő levelek cenzúrázásával foglalkozott. A Szentkirályszabadjáról Hegyeshalom felé tartó - Radnótit is tagjai között tudó - gyalogmenet parancsnokhelyettese lett.
Tálas András ellen több mint egy tucat, zömében "voralbergi" munkaszolgálatos tett vallomást. Engel József bajai kereskedő azt mondta jegyzőkönyvbe, hogy Tálas "a legcsekélyebb, sokszor alaptalan dolgokért kiköttette az embereket, mégpedig szabálytalanul úgy, hogy lábuk 80 cm-re a föld felett lebegett. A kikötött munkaszolgálatosokat közben egy gumicsővel ütlegelte." Rauscher László komáromi származású magántisztviselő vallomásában elmondta, hogy "Tálas kinti szolgálata alatt jelentős vagyonra tett szert", és ezt szabadságai során átmentette Magyarországra. Rosenberg Emil budapesti kereskedő tanúsága szerint Tálas András "szorgalmas aranygyűjtő volt", aki "két munkaszolgálatos felhajtóval dolgozott, mindenki tudta, hogy az ő részére vásárolják az aranyat". Ugyancsak ő mondta el, hogy: "a cservenkai SS által a téglagyár telepén éjjel lefolytatott sorozatos kivégzések tartama alatt egyedül ő volt a magyar tisztikar közül jelen, és kb. este 10 órától 12-ig egy kárpátaljai szerencsétlen munkaszolgálatost válogatott és kitartó módon kínzott." Ekker Lajos László balsai születésű tiszviselő Tálas Andrást Szentkirályszabadján ismerte meg. Elmondása szerint Tálas "első ténykedése az volt, hogy sorakoztatta a századot, és a betegeket félreállította. Én magam is a betegek közé álltam. A betegeket ő nézte meg, és aki nem volt halálos beteg, azokat megpofozta és sípcsonton rugdalta, köztük jómagamat is." A jegyzőkönyvnek elmondta továbbá azt is, hogy a Hegyeshalom felé induló gyalogmenet során "az úton történt kegyetlenkedéseket, részint az ő parancsára hajtották végre a keretlegényei. Fülem hallatára többször adott utasítást a menni nem tudó bajtársaim agyonverésére vagy agyonlövésére." A Hegyeshalom felé gyalogmenetben haladó Kardos József budapesti tisztviselő azt állította magáról, hogy "szemtanúja voltam annak is, hogy Tálas a menetben igen gyakran ment azokra a helyekre, ahol még menni tudó bajtársaim, a már menni nem tudó betegeket négyen vitték. Először azokat ütötte, akik a beteget vitték, azután pedig a beteg bajtárs fejét, hogy hamarabb meghaljon." Fülöp Imre pécsi vállalati igazgató Szentkirályszabadján találkozott először Tálas Andrással. A Hegyeshalomra tartó említett menetelés során ő azt látta, hogy "Pannonhalmán a csendőrőrs két szökött munkaszolgálatost hozott a századhoz. Ezeket Tálasnak adták át. Tálas a muszosokat nem csatolta a menethez, hanem Asztalos szakaszvezetőt utasította arra, hogy említetteket kivégezze. Asztalos három muszt vitt magával. A szökött muszokkal megásatta a sírját és agyonlőtte őket, a harmadik musz eltemette őket."
Tálas András boriakat kísérő története - akárcsak a korábban említett négy keretlegényé - Hegyeshalomnál ért véget, a boriak és Tálas András története azonban még nem. A németeknek
átadott boriak koncentrációs táborokba kerültek, Tálas pedig 1944 decemberében Budapestre ment, később pedig visszament szülőfalujába. Itt belépett a Magyar Kommunista Pártba, sőt "a Kommunista Párt Terményszövetkezeti és Értékesítő irodavezetője" lett. A párt megbízásából éppen beszerző körúton járt Pesten, amikor egy vendéglőben fölismerték. A büntetőpere során az ellene felhozott súlyos vádak többségét Tálas András tagadta. Ezt erősítette meg a Borba vitt férjét Szentkirályszabadján, máig tisztázatlan körülmények között elvesztő, ma 94 éves Schwarcz Etelka is. Ő ugyanis az interjú során elmondta, hogy jelen volt Tálas András Zeneakadémián folyó perén. Tálas András a kihallgatási jegyzőkönyve szerint beismerte a kikötéseket, azt, hogy "sokszor vertem meg muszosokat szabad kézzel, rugdostam és bottal ütöttem", továbbá beismerte a felhajtások egy részét és a gumicsővel történt verést. Más alkalommal viszont azt vallotta, hogy Juhász Pál főhadnagy "rendelte el a kikötéseket, nekem azokhoz semmi közöm nem volt". A Népbíróság háborús bűntett elkövetése miatt Tálas Andrást kötél által végrehajtandó halálbüntetésre ítélte, és az ítéletet a budapesti népügyészség fogházudvarán 1947. február 27-én végrehajtották. Ezután három nappal temették el őt szintén a háborús főbűnösökkel azonos sorba.
Tálas András története azonban itt nem ért véget. Úgy ítélték halálra és végezték ki, hogy a terjedelmes nyomozati és peranyagban egy mondat sem szól arról, hogy bármilyen szerepe lett volna a 22 bori munkaszolgálatos - köztük Radnóti Miklós - abdai kivégzésében. Tolnai Gábor irodalomtörténésznek az 1980-as évek középen végzett kutatásaiból azonban tudjuk, hogy Tálas András hadapród őrmester volt annak a feltehetően összesen ötfős, keretlegényekből álló csoportnak a parancsnoka, amelyik a Győr melletti Abda határában végzett a már mozgásképtelen, éppen ezért parasztszekérre tett 22 bori munkaszolgálatossal. Tálas András nem csak parancsnoka volt ennek a különítménynek, nem csak részt vett a tömegsír megásásában, de ő adott parancsot a kivégzésre, és maga is részt vett Radnóti Miklós és társainak megölésében. Tálas András történetének azonban még itt sem szakadt vége. Egyik rokona 1994-ben felülvizsgálati indítványt nyújtott be a Legfelsőbb Bíróságra. A Legfelsőbb Bíróság az indítványt elutasította, a család változatlanul mártírként tartja számon őt.”
Utolsó kommentek