"az ügyészség megállapította, hogy nincs arra adat, hogy a gyanúsítottak sértő, meghökkentő és aggodalmat keltő gondolatainak a hallgatósággal hangulatkeltő módon történt megosztása másokat aktív, tevékeny gyűlöletre ingerelt volna, a közösség elleni izgatás bűntettének gyanúja nem állapítható meg..."

Avagy szabad fordításban, akkor majd büntetünk, ha sűrű szidalmazások közepette az első zsidót felhúzzák a lámpavasra. De lehet, hogy talán akkor sem, mert tulajdon képen gyűlöletet akkor sem szítottak, pusztán véleményüknek adtak hangot oly módon, hogy gyakorlatban illusztrálták azt.

A fentebb olvasottak alapján a Magyar Köztársaság független ügyészsége szabad kezett adott a szélsőségeseknek arra, hogy tegyenek bármit, hiszen megtehetik.  Sajnos, a fentebb említett döntés csak megerősíti az előző bejegyzésemben megállapítottakat.

Azt hiszem eljött az idő, hogy lépéseket tegyünk önmagunk védelmében, hiszen tisztán látszik, hogy ezt rajtunk kívül senki nem fogja megtenni…

Ismét betört egy ablak, a zsinagóga ablaka Pécsett. Repült a tégladarab és nem csak egy ablakot tört be, nem csak egy szent helyett gyalázott meg. Hanem egy újabb repedést okozott a jogállamba vetett hitünkbe.

A híreket hallgatva ma reggel az autóban csak egymásra néztünk a feleségemmel, és nem kellett semmit sem mondani, a tekintetek önmagáért beszéltek.

Meddig kell még ezt némán hallgatva tűrnünk?

Meddig kell még hallgatnunk a gyalázkodást a dühödt vádaskodást?

Meddig kell még várnunk, hogy a hatalom megcselekedje, amit meg kell tennie?

Meddig kell még mocskos politikai játszmák némán pislogó áldozatai lennünk?

Meddig kell még néznünk az antirasszista tüntetéseken feszítő politikusokat, ahogy az igazság bajnokainak szerepében tündökölnek néhány percig? Majd távoznak azzal a jó érzéssel, hogy ők megtették, amit kellett.

Meddig kell még várnunk, hogy otthon érezhessük magunkat ismét ebben a hazában?

Meddig kell még együttélnünk azzal, hogy itt ebben a kis országban még mindig  „ember embernek farkasa”?

Erre már többen nagyon régen vártunk. Most erre sor is kerül, mint megtudjuk a rendezvény program-tervezetéből 19 óra 55 perckor e hét szombatján, 2009. május 23-án a Szent István parkban, ahol ismét, bár burkoltan szocialista pártrendezvényre kerül sor az Európa Parlementi választások ürügyén. Sajnálatos tényként kell megállapítanunk, hogy a rendezvény támogatói között a baloldali médián kívül megtaláljuk a Lehel csarnokot és a Szerencsejáték Zrt-t is. Nem gondoljuk, hogy a mostanihoz hasonló pártrendezvényt részben vagy egészében önkormányzati és állami tulajdonban lévő cégeknek kellene támogatniuk. Szintén elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a rendezvény apropójából Újlipótváros utcáit ellepték az illegálisan kiragasztott plakátot, amikor a köztisztasági problémák egyébként is fojtogatóak a városrészben. Egyben felkérjük a kerület vezetését, hogy járjon el az illegális plakátok kiragasztói ellen és intézkedjen azok haladéktalan eltávolításáról.

A XIII. kerületi Fidesz-KDNP frakciójának nevében:

Szabó György                                                                                      Harrach Tamás

Fidesz-KDNP frakcióvezető h.                                                   önkormányzati képviselő

Urbán Szabó Sándor                                                                         Kosztolányi Rita

önkormányzati képviselő                                                            önkormányzati képviselő

Gubicza Katalin

önkormányzati képviselő

Kedves liberális barátaink ismét azon a bizonyos magas lovon érzik magukat, annak ellenére, hogy az arról való sűrű lepotyogások eredményeként nem igen akadhat véraláfutás mentes testrészük. Vagy, hogy más hasonlattal éljek, ismét bort isznak és vizet prédikálnak.

A romakérdés és a rasszizmus megoldása nem az utcán való prédikálással és színes esernyők magasba emelgetésében található, hanem a cselekvésben.

A hőn szeretett szocialista-liberális koalíciónak nem volt elég hét év arra, hogy ezt a problémát megnyugtatóan megoldja vagy legalább egy elfogadható úton elinduljon a rendezés felé. Ezért utcára küldik a civileket, hogy majd ott kieresztik a gőzt és a probléma megoldódik. De legalábbis sütkérezhetnek a napon, a szenvedő együttérző demokrata szerepében néhány fertály óráig.

Majd hazamennek azzal a jó érzéssel, hogy „mi mindent megtettünk” a szegény cigányokért.

Pedig mindettől szerencsétlen cigány származású barátunk mindössze addig maradhat alkalmas a keresett munkakör betöltésére, míg meg nem jelenik az állásinterjún.

Kedves liberális barátaink! Jó lenne, ha legalább a kormányzásban számotokra megmaradt nem túl hosszú időt az esernyők emelgetése helyett, érdemi munkával próbálnátok eltölteni, ha már hét év nem volt erre elegendő…

Kék-fehér csíkok a piros-fehér ellen, a sokat említett régi játszma. A nyíltan ki nem mondott utalgatósdi. A sanda, kicsit csintalan mosollyal kísért, sokatmondó összekacsintás.

Ismét a nyíltan ki nem mondott utalás: mi vagyunk a zsidók pártja, ők a miénk és senki másé. „Aki zsidó, velünk tart” és még folytathatnám a szokásos olvasatokat.

Hát kedves Hölgyeim és Uraim, (annak ellenére HÁT, hogy kedves általános iskolai fizika tanárom Magda néni, mindig azt mondta „Szabó hát-tal nem kezdünk mondatot, üljön le hármas.”) ideje lenne felébredniük és szembenézniük önmagukkal.

Jó lenne, ha végre tudatosodna bennük, hogy a honi zsidóság jó részének elege van abból, hogy ilyen-olyan utalgatások és összekacsintgatások tárgya legyen. Jó lenne, ha tudomásul vennék, hogy sokan és sokrétűek vagyunk, legyünk akár liberálisok, szocialisták vagy fideszesek, mi, magyar zsidók.

Tisztelt SZDSZ-es pártkatonák és médiaguruk! Kérlek, benneteket szálljatok le erről a lóról. Ha megengeditek pórias leszek és azt kérem Tőletek, hogy ne a mi farkunkkal verjétek a csalánt!

Úgy érzem a néhány nappal ezelőtti bejegyzésemet követően adós maradtam nektek is kedves olvasók és önmagam lelkiismeretének avval, hogy közzé tegyem a sokak által nem ismert megdöbbentő részleteket tartalmazó tanulmányt Csapody Tamás tollából. Az alábbiakban csak a bevezetőt közlöm, a teljes tanulmányt az alábbi linkben pdf-ben mindenki elolvashatja.

http://kalaka07december.homestead.com/Felmagasztosult_keretleg_nyek.pdf

"Sokkal bonyolultabbnak ígérkezett a kutatás. Előzetesen azt gondoltam, hogy úgy lesz, mint ahogy Borban, Cservenkán, Jabukán, Szentkirályszabadján vagy Abdán történt, ahol csak hosszas keresgélés után találtam meg a bori munkaszolgálat során elhunytak vagy kivégzettek sírhelyeit. Ezen az október 23. előtti napon nem a Borba hurcolt munkaszolgálatosok sírjait indultam kutatni, hanem az őket kivégző keretlegényekét akartam beazonosítani a Rákoskeresztúri új köztemetőben.
Az előzetes kutatásokból kiderült, hogy a népbírósági ítéletek után a Budapesten 1947-ben kivégzett keretlegények közül Asztalos Ferenc, Szokolits Ferenc, Tálas András, Juhász Pál és Sisák György sírja pontosan hol található. Öt bori keretlegény történetének és nyughelyének pontos ismeretében indultam tehát felfedezőútra a temető egyik legtávolabbi, közvetlenül a 301-es parcella szomszédságában lévő részébe.
Nem okozott gondot a 298-as parcellának a megtalálása, hiszen jól láthatóan ki volt táblázva a követendő útvonal. A 298-as parcella előtt álló hatalmas székely kapu előtt leparkoltam, és már indultam is volna tovább a parcella másik szegletében lévő zöld dzsumbujba, de ennek a résznek a rendezettsége itt marasztalt: gondozott zöld fűben nemzetiszínű szalaggal átkötött kis kopjafák százai, szépen, egymás mellett. A székely kapun túl kikövezett út, kedves harangláb, mögötte három nagy márványtábla, rajtuk nemzeti címerünk és "A hazáért haltak vértanúhalált" valamint az "Ismeretlen helyen nyugszanak" felirat alatt néhány száz név olvasható. Jó érzés volt ide bejönni, mert azt az egyértelmű benyomást keltette, hogy végre egy hősi temető, ahol a nemzet mártírjai méltó körülmények között nyugszanak.
Mielőtt még továbbmentem volna tervezett kutatómunkámat elvégezni, egy pillantást vetettem a márványtáblákra vésett nevekre. "A hazáért haltak vértanúhalált" felirat alatt, ötödikként Asztalos Ferenc nevét fedeztem fel. Ugyancsak ezen a márványtáblán, a negyedik oszlopban Juhász Pál, a harmadik márványtáblán pedig Tálas András nevére bukkantam. Ettől kezdve nem lehetett kétséges, hogy a márványtáblákon nem szereplő Szokolits Ferenc és Sisák György sírjának is itt kell valahol lennie. A süppedő fűben hamarosan mind az ötük nemzeti szalagos, kopjafás sírját meg is találtam. A bonyolult és hosszú kutatásból így nem lett semmi, és az ápolt parcellarészt követő sűrű akácosba már nem kellett bevenni magamat. Ezt persze nem bántam, de leírhatatlan döbbenettel álltam a felmagasztosult keretlegények sírjai előtt. És csak néztem és néztem, hogy a 301-es parcellából átjövő diákcsoportok a 298-as parcella márványtáblái előtt is leróják kegyeletüket.
Az 1943-ban és 1944-ben Borba vitt, összesen kb. 6000 zsidó, Jehova tanúja, nazarénus és szombatista munkaszolgálatos közül legalább 3000-en nem élték meg a felszabadulást. Sok mindent gondoltam, de arra azonban nem számítottam, hogy azoknak a kivégzett keretlegényeknek a sírját, akik Borban és visszafelé, a Radnóti-féle "erőltetett menet" közben kivégezték a munkaszolgálatosokat, egy ápolt Nemzeti Panteonban találom meg. Álmomban sem mertem volna arra gondolni, hogy a voralbergi hóhér, Asztalos Ferenc és a 70-75 bori zsidó munkaszolgálatost
meggyilkolt Szokolits Ferenc sírhelyét címeres márványlappal fedték be. Hogy is van ez? Kik "haltak a hazáért vértanúhalált"? Kiknek is jár a politikai-emberi mártíromság koszorúja?"

Vajon az SZDSZ soraiból most ki, mikor és mitől fog elhatárolódni? Micsoda kirekesztő rasszista viselkedés!

Vagy talán odáig jutottunk, hogy a liberálisok fő ellenségei Tito Ortiz képviseletében mostantól a mexikói származású, amerikai állampolgárok, akik álruhába rejtőzve nem csak a sertésinfluenzával, hanem szélsőjobboldali magatartással kívánják fertőzni a magyar társadalmat és még arra sem ügyelnek mérhetetlen arcátlanságukban, hogy az árpád sávos kendőt a nyakukba és nem a szájuk elé kötik.

Viszont, elkezdődhetnek a szokásos találgatások:

Vajon milyen rokonságban állhat Ortizunk, a nagy jugoszláv vezérrel?

Tényleg Rózsa-Flores csapatába tartozott, csak lekéste a repülőjét?

Vagy talán az éj leple folyamán mindenre elszánt jobboldali aktivisták szállták meg az ország egész területén a plakát helyeket (természetesen Orbán Viktor közvetlen utasításait követve) és ragasztották át a magyar nemzet nagy ellenségeinek képét Ortizéval, hogy ezzel kellemetlen helyzetbe hozzák a kétszázezer egyedik szavazóért kétségbeesetten harcoló, egyébként végső agóniájukat átélő liberálisokat?

Hiszen szabadnak talán, de demokratának rajtuk kívül már senki nem nevezi őket az elmúlt néhány év, önmagukat és az egész országot semmibe vevő politizálásuk miatt.

„Tálas András hadapród őrmester, demecseri magántisztviselő nyomozati és tárgyalási dokumentációja összesen mintegy négyszáz oldalt tesz ki. Tálas Andrásnak az elfogását követő tanúvallomása szerint Zomborból 1943. augusztus 2-án került Borba. Kezdetben - Asztalos Ferenchez hasonlóan - a "München" táborban kapott beosztást, ahol a tábor gazdasági ügyeit intézte. Onnan november közepén vezényelték a "Voralberg" táborba, ahol egy hónapon át az élelmezési ügyekkel, majd Juhász Pál főhadnagy felmentése nyomán a bejövő és kimenő levelek cenzúrázásával foglalkozott. A Szentkirályszabadjáról Hegyeshalom felé tartó - Radnótit is tagjai között tudó - gyalogmenet parancsnokhelyettese lett.

Tálas András ellen több mint egy tucat, zömében "voralbergi" munkaszolgálatos tett vallomást. Engel József bajai kereskedő azt mondta jegyzőkönyvbe, hogy Tálas "a legcsekélyebb, sokszor alaptalan dolgokért kiköttette az embereket, mégpedig szabálytalanul úgy, hogy lábuk 80 cm-re a föld felett lebegett. A kikötött munkaszolgálatosokat közben egy gumicsővel ütlegelte." Rauscher László komáromi származású magántisztviselő vallomásában elmondta, hogy "Tálas kinti szolgálata alatt jelentős vagyonra tett szert", és ezt szabadságai során átmentette Magyarországra. Rosenberg Emil budapesti kereskedő tanúsága szerint Tálas András "szorgalmas aranygyűjtő volt", aki "két munkaszolgálatos felhajtóval dolgozott, mindenki tudta, hogy az ő részére vásárolják az aranyat". Ugyancsak ő mondta el, hogy: "a cservenkai SS által a téglagyár telepén éjjel lefolytatott sorozatos kivégzések tartama alatt egyedül ő volt a magyar tisztikar közül jelen, és kb. este 10 órától 12-ig egy kárpátaljai szerencsétlen munkaszolgálatost válogatott és kitartó módon kínzott." Ekker Lajos László balsai születésű tiszviselő Tálas Andrást Szentkirályszabadján ismerte meg. Elmondása szerint Tálas "első ténykedése az volt, hogy sorakoztatta a századot, és a betegeket félreállította. Én magam is a betegek közé álltam. A betegeket ő nézte meg, és aki nem volt halálos beteg, azokat megpofozta és sípcsonton rugdalta, köztük jómagamat is." A jegyzőkönyvnek elmondta továbbá azt is, hogy a Hegyeshalom felé induló gyalogmenet során "az úton történt kegyetlenkedéseket, részint az ő parancsára hajtották végre a keretlegényei. Fülem hallatára többször adott utasítást a menni nem tudó bajtársaim agyonverésére vagy agyonlövésére." A Hegyeshalom felé gyalogmenetben haladó Kardos József budapesti tisztviselő azt állította magáról, hogy "szemtanúja voltam annak is, hogy Tálas a menetben igen gyakran ment azokra a helyekre, ahol még menni tudó bajtársaim, a már menni nem tudó betegeket négyen vitték. Először azokat ütötte, akik a beteget vitték, azután pedig a beteg bajtárs fejét, hogy hamarabb meghaljon." Fülöp Imre pécsi vállalati igazgató Szentkirályszabadján találkozott először Tálas Andrással. A Hegyeshalomra tartó említett menetelés során ő azt látta, hogy "Pannonhalmán a csendőrőrs két szökött munkaszolgálatost hozott a századhoz. Ezeket Tálasnak adták át. Tálas a muszosokat nem csatolta a menethez, hanem Asztalos szakaszvezetőt utasította arra, hogy említetteket kivégezze. Asztalos három muszt vitt magával. A szökött muszokkal megásatta a sírját és agyonlőtte őket, a harmadik musz eltemette őket."

Tálas András boriakat kísérő története - akárcsak a korábban említett négy keretlegényé - Hegyeshalomnál ért véget, a boriak és Tálas András története azonban még nem. A németeknek

átadott boriak koncentrációs táborokba kerültek, Tálas pedig 1944 decemberében Budapestre ment, később pedig visszament szülőfalujába. Itt belépett a Magyar Kommunista Pártba, sőt "a Kommunista Párt Terményszövetkezeti és Értékesítő irodavezetője" lett. A párt megbízásából éppen beszerző körúton járt Pesten, amikor egy vendéglőben fölismerték. A büntetőpere során az ellene felhozott súlyos vádak többségét Tálas András tagadta. Ezt erősítette meg a Borba vitt férjét Szentkirályszabadján, máig tisztázatlan körülmények között elvesztő, ma 94 éves Schwarcz Etelka is. Ő ugyanis az interjú során elmondta, hogy jelen volt Tálas András Zeneakadémián folyó perén. Tálas András a kihallgatási jegyzőkönyve szerint beismerte a kikötéseket, azt, hogy "sokszor vertem meg muszosokat szabad kézzel, rugdostam és bottal ütöttem", továbbá beismerte a felhajtások egy részét és a gumicsővel történt verést. Más alkalommal viszont azt vallotta, hogy Juhász Pál főhadnagy "rendelte el a kikötéseket, nekem azokhoz semmi közöm nem volt". A Népbíróság háborús bűntett elkövetése miatt Tálas Andrást kötél által végrehajtandó halálbüntetésre ítélte, és az ítéletet a budapesti népügyészség fogházudvarán 1947. február 27-én végrehajtották. Ezután három nappal temették el őt szintén a háborús főbűnösökkel azonos sorba.

Tálas András története azonban itt nem ért véget. Úgy ítélték halálra és végezték ki, hogy a terjedelmes nyomozati és peranyagban egy mondat sem szól arról, hogy bármilyen szerepe lett volna a 22 bori munkaszolgálatos - köztük Radnóti Miklós - abdai kivégzésében. Tolnai Gábor irodalomtörténésznek az 1980-as évek középen végzett kutatásaiból azonban tudjuk, hogy Tálas András hadapród őrmester volt annak a feltehetően összesen ötfős, keretlegényekből álló csoportnak a parancsnoka, amelyik a Győr melletti Abda határában végzett a már mozgásképtelen, éppen ezért parasztszekérre tett 22 bori munkaszolgálatossal. Tálas András nem csak parancsnoka volt ennek a különítménynek, nem csak részt vett a tömegsír megásásában, de ő adott parancsot a kivégzésre, és maga is részt vett Radnóti Miklós és társainak megölésében. Tálas András történetének azonban még itt sem szakadt vége. Egyik rokona 1994-ben felülvizsgálati indítványt nyújtott be a Legfelsőbb Bíróságra. A Legfelsőbb Bíróság az indítványt elutasította, a család változatlanul mártírként tartja számon őt.”

Megdöbbenve és tanácstalanul bámultam ma reggel Göncz Kinga képére, aki mosolygósan tekintett le rám az óriásplakátról (pedig egészen addig azt gondoltam, hogy jó napom lesz).

Mire gondolhatnak ezzel a retro jellegű betűtípussal szedett szlogennel? Talán az újult erővel való visszatérésre az ötvenes-hatvanas évekhez?

Ezen sem csodálkoznék túlságosan, hiszen minden jel és általuk felhasznált eszköz arra mutat, hogy ez a gondolat sem áll tőlük túl messze.

Vagy talán felszívták magukat és újult erővel folytatják az ország sanyargatását? Bizony a hatalom kétségbe esett megőrzése és a még ellopható megmaradt vagyon gyors eltüntetése valóban újult és nagy erőt igényel. Mikor újították meg erejüket? Minden esetre elég észrevétlenül tették ezt, hiszen kétségbe esve kereshetjük az új erőt, akkor sem tudjuk soraikban fellelni azt.

Azt hiszik talán, hogy van még ebben az országban olyan ember, aki az elmúlt hét év tudatában szemrebbenés nélkül rájuk adja a szavazatukat és elhiszi nekik, hogy újítani tudnak azokkal a régen lejáratott, elkopott, hiteltelen arcokkal, akik a plakátokról és a televízió képernyőjéről ránk tekintenek?

Egy biztos az ország polgárainak már nincs honnan megújítani az erejüket, körülöttük már elfogyott a levegő.

Mikor veszik már a plakátról mosolygó arcok, és pártjuk vezetői észre, hogy elég volt belőlük?

Hosszú ideje cikkeznek az újságok és szólnak a híradások az Ipoly utca 3. szám alatti telek körüli bonyodalmakról, a blogban is több alkalommal írtam róla.

A színjáték úgy tűnik, eljutott a végkifejletig. Mint köztudomású többek között a kerületi Fidesz-KDNP frakció kezdeményezte az ügyben a soronkívüli testületi ülés kiírását, ami meg is történt 2009. április 21-én azzal a célzattal, hogy a testület vonja vissza előző március 12-i határozatát és vizsgálja felül az árverési kiírás feltételeit.

Rövid emlékeztetőül, a március 12-i határozat több ponton is aggályosnak volt tekinthető. Egyrészt, mivel az árverés kiírása egy olyan telekre íródott ki, amely a kiírás pillanatában még nem létezett mivel a kialakítása még nem történt meg. Másrészt, az eladandó telkek négyzetméter ára (115.600 Ft./m2) messze elmarad az elvártaktól. Harmadrészt az árverési kiírásban az önkormányzat kötelezi a majdani beruházót, hogy a megépítendő ingatlanban felépít egy 400 négyzetméteres orvosi rendelőt, amelyet az önkormányzat 400000 Ft-os négyzetméter áron visszavásárol a befektetőtől. Nem elhanyagolható tényként kell kezelni, hogy néhány száz méterre a helyszíntől találhatunk a lakók megelégedésére hosszú ideje működő orvosi rendelőt.

Természetesen, a soronkívüli testületi ülés nem volt több puszta színjátéknál. A szocialista többség helyben hagyta régebbi határozatát, és az üzlet mehetett tovább.  2009. március 23-án csütörtökön megtörtént az árverés és az egyetlen elindult pályázó kikiáltási áron megvásárolta Újlipótváros jóformán egyetlen szabad telkét.

Természetesen nem „mutyizás” történt, a szocialista álláspont szerint, hanem az ellenzék elriasztotta a befektetőket. Bár az indok egy kicsit sántít. Március 12-én az ellenzék még nem riogatott, de már akkor is világos volt, hogy a fejvesztett kapkodás mögött más szándék is lapulhat.

2009. Magyarország (ahol minden lehetséges)

Szép Ernő a magyar zsidó irodalmár írt egy verset 1923-ban Imádság címmel. Az a Szép Ernő, aki zsidóként élte le életét, aki 1914-ben önkéntesnek jelentkezett a háborúba, és akit 1944-ben hurcoltak el munkaszolgálatra. Aki visszatérte után úgy mutatkozott be, hogy „Szép Ernő, voltam” Majd 1953-ban elfeledve nyomorban végezte be életét.

Magyar zsidó sors? Nem tudom, talán igen. Azt tudom azonban, hogy nem szeretnénk ilyen sorsot sem magunknak, sem gyermekeinknek. Ezért vagyok boldog, amikor azt látom, hogy Magyarországon a józan erő még mindig többségben van.  Közöttünk vannak azok az emberek, akik talán önmaguk vagy apáik, hitük és világnézetük szerint szabadon védték a szabadságot, a nemzetet akkor is, amikor nem volt remény.

Az elmúlt hét végén olvastam a terror házának falán egy idézetet, amely egyetlen rövid mondatba foglalja azt, amiért mi itt vagyunk közösen ebben a teremben. Ez a Márai Sándortól idézett rövid mondat a következő: „A horogkereszttel szemben áll az egyszerű kereszt”. Igen, azokban a sötét időkben is sokan hűek maradtak hitükhöz, vallásukhoz. Voltak zsidók, akik éhen haltak a táborokban, mert nem voltak hajlandók tréflit enni, és meghaltak hitükért és istenükért. És igen voltak rengetegen, egyszerű keresztény emberek, apácák, lelkészek, papok, akik az életük veszélyeztetésével mentették ember- és honfitársaikat.

És elmúlt 65 esztendő, és a gonosz felébredt. És újból hatalmi érdekek szörnyű játékának vagyunk nap, mint nap szem- és fültanúi. Egy olyan hatalomnak, amely egy ország tönkretétele után, titkos fegyverként használja az évtizedes félelmet. Akiknek hatalmuk átmentése érdekében semmi sem drága. Vádolom, igen vádolom őket, a gyűlölet szításával.

Hol voltak a kormányzó szocialista politikusok és liberális csatlósaik az elmúlt vasárnap a Terror Házánál? Talán nehéz szembenézniük a múlttal, talán feszengve érezhették volna magukat az ismerős falak között, ahol évtizedeken keresztül otthonosan mozogtak?

Vannak igen, vannak olyanok, akik fogalmakat tévesztenek. Vannak olyanok, akik nem veszik észre, hogy a magyarsághoz tartozás nem kirekesztést, hanem befogadást jelent. Vannak olyanok, akik elfelejtik az ezért a hazáért meghalt zsidó hazafiakat. És vannak olyanok is, akik azt hiszik, hogy az utcákon való meneteléssel a konzervatív polgári oldalt erősítik, holott jelenlétük a gyengítésünkért fohászkodókat támogatja.

Sokszor azt mondják, tárjuk fel a múltat és büntessük meg a bűnösöket, hozzunk törvényeket. Támogatom ezeket, a törekvéseket, akkor, ha valódiak lesznek és elérik a céljukat. Feladatunk, hogy legyen erőnk ezt végrehajtani és letudjuk zárni a XX. században elkövetet bűnöket. Valamennyi,t a kommunistákét, a nácikét és a fasisztákét egyaránt. Míg ezt nem tesszük meg, lehajtott fejjel kell járnunk.

 Forrás az életrajzi adatoknál: Wikipédia

„Holokauszttagadó demonstrációt tartottak szélsőjobboldali nézeteket valló szervezetek, köztük a Magyar Gárda 60 fős egysége szombat délután a budai Várban, a német nagykövetség előtt. Egy nappal a holokauszt emléknapjához kapcsolódó Élet Menete rendezvény előtt katonai egyenruhát viselő, kopaszra nyírt fiatalok, szkinhedek és szimpatizánsaik, valamint a Magyar Gárda tagjai a Clark Ádám térről rendőri biztosítás mellett vonultak a német külképviselet kordonnal lezárt épülete elé, hogy tagadják a holokauszt tényét és a "cionista világuralom" ellen emeljék fel szavukat. A rendezvényen résztvevők "le a holokauszt dogmával", a "harmadik birodalom visszavág" feliratú táblákat tartottak a magasba, többen "merjünk fehérek lenni" feliratú pólót viseltek, míg a menet élén egy óriás transzparenst vittek, amelyre magyarul és németül azt írták: "Az igazság szabaddá tesz". (Az auschwitzi haláltábor kapuján németül "Die Arbeit macht frei", A munka szabaddá tesz felirat volt olvasható.)
 
Dósa István, a Magyar Gárda főkapitánya mintegy 200 ember előtt azt mondta: semmi nem igaz holokausztból. A megmozduláson felolvasták azt a petíciót, amelyet a nagykövetségnek címeztek, de senki nem vett át.”

Igen kedves Olvasóim, így szól a rövid híradás. A dátum: Budapest, 2009. április 18. Kérdezem tőletek, ez hol történhet meg Európában Magyarországon kívül?

Meddig tűri még a kormányzat, hogy ez a söpredék fővárosunk utcáin masírozzon, rendőri kísérettel?

Emlékeztetőül néhányatok számára, 1998 és 2002 között ilyen híreket nem olvashattunk, és minden bizonnyal nem fogunk olvasni az elkövetkezendő választásokat követően.  

Reggel még bosszankodtam egy kicsit, amikor öltözködés közben egy könnyed lefelé irányuló mozdulatsor apropójából halk de erőteljes reccsenés hívta föl a figyelmemet, hogy nadrágomon visszavonhatatlanul egy nagyjából húsz centiméteres szakadás jött létre. Mivel már az idő amúgy is előrehaladott állapotban volt ahhoz, hogy a rendkívüli izgalmakat tartogató frakcióközi megbeszélésre időben érkezzek, egy halk, de sokatmondó, akár átkozódásnak is tekinthető mondatfoszlány hagyta el ajkaimat.

Új nadrág, ing, nyakkendő, cipő, rohanás és végre a kocsiban ülök, és ellenállhatatlanul haladok, mint ahogy mondottam volt a rendkívüli izgalmakat tartogató frakcióközi értekezletre. A dugóban állva gondolataim ismét a nadrágomon keletkezett szakadásra terelődtek, és rájöttem, hogy tulajdon képen büszke lehetek rá. Hiszen ezzel a cselekedettel nadrágom csak annak az akaratának adott méltó kifejezést, hogy szíve mélyén (már amennyire egy nadrágnak lehet szíve) szeretne csatlakozni az új divathoz a „szakadáshoz”.

Hiszen az elmúlt hónapokban szakad itt már minden, és mindenki. Kezdődött az igazságosztó, koporsóval kampányoló Ibolykánk pártjával, az MDF-fel, akik már annyira szét-szakadtak, hogy már ők sem tudják, hogy melyik darabkájuk éppen hova tartozik. Aztán folytatódott a nem éppen szívünk csücskében lapuló MSZP-vel és annak volt pártelnök, volt miniszterelnökével, akinek szíve-szakadt a csalódástól, hogy nem tudta beteljesíteni terveit. És most kedves olvasók, folytatódik az SZDSZ-szel, ahonnan éppen az utolsó három, némi gerinccel rendelkező politikus szakadna el, ugyan nem éppen önszántából. És ne felejtsük ki a felsorolásból az utca emberét, akik többnyire meg-szakadnak.

Kedves barátaim, még két nap és vége a macesznak. Örültök? Én igen.

Így az ünnep vége felé, semmi nem tünik nagyobb megváltásnak, mint egy friss ropogós zsömle, amelyet kedves pék ismerősünk nem egész három perce vett ki a kemencéből.

Azt hiszem minden csodálat, és tisztelet megilleti kedves sivatagban vándorló őseinket. Ha pusztán azt vesszük figyelembe, hogy amit mi mindössze nyolc napig ettünk, azzal nekik lényegesen hosszabb ideig kellett megbírkózniuk. Micsoda gyomor! Micsoda elhivatottság! Nem csoda, hogy ettől a gyomorban felhalmozódott tehertől még a tenger is kettéválhatott előttük.

A kevesebb, mint egy hét mérlege: 5 kg. macesz, másfél kiló maceszliszt és ma vettem meg a nyolcvanadik tojást.

Azt hiszem ezen a héten nagyon boldogak lehettek a tojástermelők (?), válság ide, válság oda a keresztények festették, a zsidók meg ették őket. És még nem is említettem azokat, akik a tojást dobálva szeretik…

Több mint gáz, ami a televízió képernyőjén történik. Vannak, akik azt gondolják, hogy bármikor és bármilyen eszközzel a szélső jobboldal szereplőit szimpatikussá lehet tenni a zsidóság számára? Mint, példának okáért Csurka Istvánt.

Teszik ezt egy zsidó műsorvezető vezetésével, aki meghívja műsorába Csurka Istvánt, alig egy héttel a Dávid-csillagos újságmegjelenés után, a hetvenötödik születésnap leplébe csomagolva. Ilyet jó érzésű zsidó ember nem tesz, nem kokettál egy asztalnál olyan emberrel, aki még az ominózus műsorban is arcátlanul a zsidó megszállásról beszél. Bizonygatja a kamerák előtt, hogy Csurka úr nem antiszemita, csak nem szereti a zsidókat… Ügynökökről , munkásőrökről beszélgetni volt besúgóval, enyhén szólva is morbid cselekedet.

Ez nem hazaszeretet, nem konzervativizmus, ez nem a polgári oldal, ez egy eltorzult gondolkozásmód torzszüleménye, amely idegen mindannyiunktól.

Érdekes egybeesés. Szinte napra pontosan egy évvel, az első és egyetlen, spontán, Hollán Ernő utcai tüntetés után lezajlott az első tárgyalás az engem ért fenyegetések ügyében.

Ne gondoljatok semmi drámaira. Újpesti lepusztult tárgyalóterem, viccesen ferde bejárati ajtóval, három megidézett tanúval és egy gyanúsitottal. Egy megszeppent huszonéves kislány, aki feltehetően személyemben találkozott előszőr élő zsidóval. Biztos nagy trauma volt. Nem voltak szarvaim, sem horgas orrom és még vér sem csöpögött a szám sarkából, bár előtte nem sokkal, jót haraptam a nyelvembe véletlenül. És még Fideszes is (mármint én)…

A tárgyalás szürke és semmitmondó, érdemleges esemény nem történik, ugyan felkérnek, hogy legyek szíves ejteni a vádat, amit természetesen visszautasítok. Szenvtelen ügyvéd, aki gyengén és unalmasan próbálja bizonyítani, hogy én valójában biztosan csak magamat fenyegettem és hívogattam telefonon, ráadásul miután a gyermekeim lefeküdtek aludni még unalmamban névtelen leveleket is írogattam magamnak.

A megdöbbentő, az egy vádlott, a több tucat telefonhívás és e-mail feladói, ál-levélbomba küldői közül, azok közül, akik az utcán és minden létező helyen zaklattak mocskoltak és anyáztak. Azok közül, akik miatt családom elköltözött otthonról.

 Sajnos nem változott semmi, pedig elmúlt egy év. És még mindig nem tudjuk mikor és hol fog kigyulladni a következő üzlet vagy törik be a kirakat.

Szomorú vagyok.

„Az SZDSZ országos tanácsának kétharmada döntött úgy a testület tegnapi ülésén, hogy a liberális párt támogatja Bajnai Gordon miniszterelnökké jelölését. A végleges döntést azonban csak a részletes program és a kabinet névsorának ismeretében hozza meg a párt.”

No. Hát akkor most mi van? Döntünk is, meg nem is. Elfogadjuk ,meg,nem is. Szeretjük Őket, meg nem is.

Vagy talán még az Internacionálét tanulgatja, még egyelőre félénken, bizonytalanul az SZDSZ vezetősége, hogy az együtt éneklés minél jobban menjen majd április 14-én?  Minden bizonnyal, a halk orruk alatt való dúdolgatást már elkezdték.

Mint ahogy a tejbetöknek még a gondolata is gyomorforgató, ez a színjáték is az.

Ezt a kedves biztató hangvételű levelet kerületünk  egyik természetesen mélyen tisztelt alpolgármestere küldte, valamennyi önkormányzati képviselőnek, pártállásától függetlenül. Talán emlékeztetni kellett volna a levél elküldése előtt, hogy Magyarországon csak nem 20 éve megszünt az egypárt rendszer. Minden esetre a hangvétel finoman szólva sem nosztalgikus.

"Barátaim!

Érthetően, nagy az ijedség. Tragikus híreket olvashatunk, láthatunk. Az ember joggal tarthat attól, hogy minden elveszhet, amiért évek óta, (húsz év óta) annyit tettünk, amihez arcunkat, személyes hitelünket adtuk. Az országos pártvezetés „béna kacsává” vált. A kialakult politikai válságot meg kell oldani, a pártot a vezetés kollektív tehetetlensége nem temetheti maga alá. Eszemmel tudom, szívemmel érzem, hogy az MSZP nélkül Magyarországon nincs demokrácia és a társadalom többségének nincs boldogulási esélye.

Mi, mit tehetünk?
1/ Mindenek előtt amennyire lehetséges őrizzük meg nyugalmunkat. Sok az álhír és a hiszti. Elterjedt például, hogy Gyurcsány Ferenc pártot alapít. Nem igaz. Vagyis, akik arról értekeznek, hogy a hálátlan MSZP-t el kell hagyni és a „Feri vezetésével” egy új pátot alapítani, azok valójában a szocialista párt „elemdéefesedését” indíthatják el. Orbán és Kóka szándékai szerint cselekszenek az ők érdekeit szolgálják.
Azt javaslom, hogy szervezetünk tisztségviselői az önkormányzati képviselők higgadtan reagáljanak a történésekre, ne fokozzák a nyugtalanságot. Egyeztessünk.
2/ A jövő hétre elhatározott terveinket valósítsuk meg. A keddi szembenéző, a csütörtöki aktivistatalálkozó lehetőség a beszélgetésre, a helyzettisztázásra, egymás bátorítására stb.
3/ A következő vasárnapi kongresszus előtt a titkárokon keresztül gyűjtsük össze tagjaink véleményét.

Üdvözlettel Borszéki Gyula "

Gondolkozom, hogy miről is kellene írnom ma reggel, de sok okos dolog nem jut eszembe.

 A reggelek az egyetlenek, amik állandó és kész forgatókönyv alapján működnek. Ébredés, készülődés, a gyerekek ébresztése (kit is kell felébreszteni, melyiküknek van első órája és melyiknek nincs?), kávé, az első cigi (bár ezért a feleségem mindig morog), autó, M3, iskola, a szendvicseim egy rántottás és egy rántotthúsos, kóser mindkettő (!), még egy kávé és cigi, aztán némi beszélgetés a szülő-barátokkal és innentől jöhet, a válság.

 Néha jól jönne, ha ezek a reggelek egész nap folytatódnának.

A „reggel” befejezésének és a „válság” kezdetének egyik ismertetőjele, az első sms megérkezése a bankból. Egyenleginfó: ajjajj. Inkább nem nyitom meg, majd csak úgy tíz óra körül addigra már úgy is többen felbosszantottak…

 A reggel tulajdonképen addig tart, amíg valamilyen belső kényszer által vezérelve a harmadik reggeli kávé után, meg nem nyitom valamelyik hírportált, és önsanyargató módon végig nem olvasom a belföldi híreket, és értesülök a legújabb szocialista ármányról. Ami természetesen a legújabb és legjobb utat mutatja meg számunkra a válságból kivezető „gyurcsánybajnaikóka”-i úton.

A Fővárosi és Legfőbb Ügyészség egyelőre nem vizsgálja az ügyet, és eddig feljelentés sem érkezett azzal a képpel kapcsolatban, ami a Magyar Fórum múlt heti címlapján jelent meg. Az ugyanis Surányi György fejét egy hatalmas sárga csillag közepén ábrázolt.

A lapnak ettől függetlenül több közszereplő - így Stumpf István is - nyilatkozott az előrehozott választásokról, bár néhányan közülük nem is tudtak arról, hogy szerepelnek a lapban.Nyilas időket idéző címlapképpel rukkolt ki a MIÉP hetilapja az elmúlt héten. A nagy vihart kavart, "A Surányi-veszély" című képen az MNB volt elnökének, Gyurcsány egyik múlt heti miniszterelnök-jelöltjének feje látható, hatalmas sárga csillag közepén.

A képaláírás egyebek között azt írja: "Voltaképp a vén Simon Peresz jelöltje. Az a felvásárlás jutott arra a fokra, amit az izraeli államfő jelentett be, amelyhez már zsidó miniszterelnök kell. A váltást hónapok óta készítik elő... Rosszabb Gyurcsánynál, tehát úgy is kell vele bánni." Az "a.n." monogrammal aláírt cikk úgy végződik: "Vigyázat! Ha beleült a székbe, nagyon nehéz lesz eltávolítani, mint a többi, ideiglenesen hazánkban tartózkodót."

A Népszava által megkérdezett jogi szakértő szerint a cikkért felelősségre is vonhatnák a lapot, hiszen akár közösség elleni izgatásnak is számíthat az írás. A Fővárosi Főügyészség a lapnak nem tudott arról nyilatkozni, indítanak-e eljárást vagy vizsgálatot az ügyben, de a lap megkeresését továbbították a Legfőbb Ügyészség sajtóirodájának.

A MÚOSZ Etikai Bizottsága szerint a kép és az írás közlése bűncselekménynek minősül. A testület az állampolgári jogok országgyűlési biztosához fordult.

"Ön felett eljárt az idő"

"...megsérti-e az Alkotmányt a Magyar Fórum, ha feltételezett vallása, származása alapján egy magyar állampolgárt idegen hatalom szolgálatában állónak, ennek érdekében gazdasági bűncselekmények elkövetőjének, összefoglalva: hazaárulónak tart? Megsérti-e a Magyar Fórum a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot azzal, hogy rágalmaz véleménynyilvánítás címén? Van-e a Magyar Köztársaság államának tennivalója, hogy eleget tegyen elsőrendű védelmező kötelezettségének?" - kérdezi Szabó Mátétól egyebek mellett dr. Halák László, az etikai bizottság elnöke, aki szerint "a Magyar Fórumban megjelent kép és írás elsősorban nem etikai vétséget, hanem bűncselekményt valósít meg".

Honlapunk és a hvg.hu is közölte Szabó György, a Fidesz XIII. kerületi önkormányzati képviselőjének nyílt levelét, amelyben tiltakozik a Csurka lapjában megjelent illusztráció miatt.

"Úgy látszik, ez a hét már csak a fantomok hete. Eddig olyan fantomokról szóltak az írások, amelyek a közvagyon elkótyavetyélését sejtetik. De jóval veszélyesebb az a fantom, amely Csurka István személyében a legfrissebb Magyar Fórum főoldalán idézi meg a magyar történelem legsötétebb pillanatait. Arasznyi Dávid-csillaggal a címlapon hirdeti és szítja a gyűlöletet egy régen lejárt lemez dallamaira. (...) Csurka úr! Nagyon kérem, fejezze be. Ön felett eljárt az idő" - írja többek között Szabó György.

Mit mondott Wittner Mária?

Az ügy érdekessége, hogy a lapban több közéleti szereplő is látható, akik az előrehozott választásokat követelik - függetlenül a Surányi-cikktől. A Népszava beszámolója szerint "félreérthető módon a MIÉP-pel közösséget vállalni látszó cím alatt futó állandó rovatban megjelenő személyek közül többen nem is tudnak arról, hogy szerepelnek az újságban".

A lapnak az előrehozott választások szükségességéről interjút adott Stumpf István volt kancellária-miniszter, a Századvég Alapítvány elnöke is, akinek a fotóját a címlapon is közölték, Bölcskei Gusztáv református püspök és David Irving holokauszt-tagadó "történész" között.

Stumpf eddig nyilvánosan nem nyilvánított véleményt a vele készült interjút tartalmazó lapszámról és címlapjáról. A többi, lapnak nyilatkozó közszereplő közül Benkő Péter színész a Népszava megkeresésére elmondta: "Egyszer megkérdeztek róla, hogy mit gondolok az előrehozott választásokról. Szerintem szükségszerű. A zsidózással viszont nem értek egyet!" Benkő tiltakozott az ellen, hogy antiszemitának nevezzék amiatt, hogy megjelent a lapban. Mint mondta, nem tudott arról, hogy szerepel a Magyar Fórumban.

Wittner Mária, a Fidesz képviselője a Népszavának azt mondta, ő sem tudott arról, hogy képét hetente közli a Magyar Fórum. Ő is azt mondta, nem olvassa a lapot, így a cikkről sem tudott nyilatkozni. A MIÉP honlapjának utólag már azt mondta:
"Őszintén szólva nem igazán értettem, miért is hívnak fel engem a Népszavától azért, hogy véleményezzek egy másik újságban megjelent írást", és közölte: "én világosan elmondtam azt is, hogy nem védettem le a fényképemet, ennélfogva más, a nemzeti oldalhoz tartozó sajtóorgánumban is rendszeresen megjelenik a fotóm".

A Népszava által megkérdezett személyek közül csak Nemcsák Károly színész válaszolta azt, hogy tud arról, hogy képét közlik. A cikket viszont ő sem olvasta, s így nyilatkozni nem kívánt róla.

Mint arról Napi nonszensz rovatunkban már olvashattak, a MIÉP-hetilap készítői nagyon megsértődtek a címlap fogadtatásán: "Rágalmazás miatt bírósághoz fordul a Magyar Fórum hetilap azért, mert a hetilap március 26-i számának címoldalán megjelent Izrael Állam hivatalos jelképe, a Magen David és benne Surányi György arcképe. Ezt több napilap és az elektronikus sajtó egy hányada fasiszta, náci propagandának minősítette."

(Forrás: mr1-kossuth.hu, Népszava, muosz.hu, hvg.hu, MTI, Hírszerző)

Igen, azt hiszem találó cím. Ezzel a címmel lehet leginkább illetni a tegnapi nap eseményeit, amikor is egy számában nem mérvadó gerinctelen párttömörülés az „ország érdeke” köntössel takaródzva gyalázta meg országának választópolgárait, akik túlnyomó többségben az előrehozott választásokat támogatnák.

Egy párt vezetősége, amelynek támogatottsága nem éri el a parlamenti küszöböt döntötte el az ország sorsát.

Bizony szomorú ez a vasárnap. Rajtam kívül azt hiszem több ezren várták az éjfélt és ringattuk magunkat hiú ábrándokba. Reméltük, hogy az önmagukat liberálisoknak nevezett pátvezetők most az egyszer, tényleg az ország és a haza akaratát és érdekét fogják szem előtt tartani.

Hosszú évek szokásaként, most is egy idézettel próbálom erősíteni magamat és most már talán Titeket is kedves olvasóim.

"Nem törhettek meg a bajoktól, ó, bajtársak, hiszen már sokkal nagyobb veszedelmeket is elviseltetek."
(Vergilius: Aeneis)

Úgy látszik ez a hét már csak a fantomok hete. Eddig olyan fantomokról szóltak az írások amelyek a közvagyon elkótyavetyélését sejtetik. Veszélyes szellemekről beszélünk ebben az esetben is.

De jóval veszélyesebb az a fantom, amely Csurka István személyében a tegnapi Magyar Fórum főoldalán idézi meg a magyar történelem legsötétebb pillanatait. Arasznyi dávidcsillaggal a címlapon hírdeti és szítja a gyűlölet egy régen lejárt lemez dallamaira.

Teheti ezt 2009-ben Magyarországon, büntetlenül a regnáló hatalom bénító tehetetlensége  mellett. Zavartalanul vádaskodhat és keltheti fel a jeges félelmet egy sokat megélt korosztály tagjaiban, akik nem feltétlenül zsidó származásu, magyarok.

Teszi ezt alig egy héttel március 15-e után, amikor a Dohány utcai zsinagóga falainál koszorúztuk az 1848-as szabadságharcban résztvevő zsidó honvédok, katonatisztek, orvosok emléktábláját, akik vált vetve harcoltak keresztény magyar honfitársaikkal. Olvastuk a neveket, de itt sem értünk a végére. Úgy ahogy egy teljesen más névsor olvasásának sem értünk a végére egészen mostanáig. Úgy ahogy senki nem számolta meg, hogy egy másik időpontban, egy másik forradalomban hányan közűlünk magyar zsidók közül harcoltak az utcáinkon dübörgő megszálló szovjet tankok ellen. Senki nem kérdezte a pesti srácok közül ki a zsidó, ki nem. Együtt harcoltak a szabadságért.

Csurka úr! Nagyon kérem, fejezze be. Ön felett eljárt az idő.

Budapest, 2009.március 27.

                                                                                                                      Szabó György

Újraindult a BZSH Nagyfuvaros utcai körzetének Emberbarát Klubja. A zsidóságot érintő közéleti témákat napirendjére vevő beszélgetéssorozat első vendége Szabó György önkormányzati képviselő (Fidesz), a Hollán Ernő utcai antifasiszta demonstrációk egyik főszervezője volt. A képviselőt Bitter Brunó és Barta Marcell kérdezte. A beszélgetés témája a magyar zsidóság és a jobboldal viszonya volt. A rendezvényen aktívan részt vett Streit Sándor a körzet elnöke és a közösség több elöljárója is.

Darvas István rabbi rövid, személyes hangú bevezetőjében bemutatta a beszélgetés résztvevőit és közölte, hogy a józsefvárosi körzethez kötődő klub újraindításával szeretnének továbbvinni egy nagyon jó hagyományt. Lehetőséget biztosítva a körzet tagjainak és szimpatizánsainak, hogy betekintést nyerjenek olyan kérdésekbe is, amelyekről máshol nem vagy csak keveset hallanak.

Szabó György a jó hangulatú, bár időnként kemény kérdéseket és vitákat is felvető beszélgetés során elmondta, hogy tizenegy éves koráig nem tudott zsidóságáról. Véletlenül szembesült származásával, amikor édesanyja a konyhaasztalon felejtette személyi igazolványát és abban az apja nevénél az állt: „Ehrenfeld Farkas”. Az egész életét meghatározó felfedezés után lelkesen belemélyedt a témába, gyökerei kutatásába és több tucat holokauszttal foglalkozó könyvet olvasott el. Miután leszerelt a Magyar Népköztársaság sorkatonaságától, Izraelbe ment és tíz évig kisebb hazalátogatásokat beiktatva- kint maradt. Hívő zsidónak tekinti magát és tartja a kóserságot.

A képviselő politikai nézeteiről szólva elmondta, hogy szerinte egy vallásos zsidó felfogása nem fér össze az elmúlt húsz évre jellemző, érték semleges liberalizmussal. Külön kiemelte, hogy a Soá előtt a nagy létszámú budapesti és kelet-magyarországi zsidóság polgári beállítottságú volt.

Izraeli kint létének emlékeit felelevenítve elmondta, hogy már kint is a jobboldal mellett szavazott. Eredendően baloldali kibucában csak hárman szavaztak a Likudra. Két év kibucnyikság után csaknem hat évet telepesként élt a „megszállt területeken”, egy olyan településen, ahol csak huszonhét zsidó család lakott harmincezer ellenséges arabbal körülvéve. Az egyik hallgató felvetésére, hogy miért használja a „megszállt területek” jelzőt, elmondta, hogy ezzel nem állást kíván foglalni, csak Magyarországon a média jóvoltából a többség így ismeri Izrael ezen részét. Telepesként további nehézségekkel kellett szembenéznie, amikor a kormány elvette fegyvereiket és csak azok maradtak meg, amelyeket a „spájzban rejtegettek”: „Géppisztollyal aludtunk a párnánk alatt.” – jellemezte akkori lélekállapotukat és félelmüket Szabó György, akinek nem esett jól, hogy Tel Avivba vagy Haifába menvén zsidó testvéreik részéről micsoda gyűlölet fogadta a zsidóság végvárait őrző telepeseket. A kibuc után nyomdászként dolgozott és a hat év telepesség csak megerősítette benne Likudhoz való kötődését. Kinti élete arra az időszakra esett, amikor a palesztin terroristák rendre, napi rendszerességgel robbantottak fel buszokat és két-három alkalommal Szabó György is csak a szerencséjének köszönhette, hogy életben maradt. Izraelből nem követte a magyarországi politikai eseményeket és visszatérése után néhány évig csak „szemlélője” volt a belpolitikának.

Hazatérését követően izraeli anyacégének magyar képviselőjeként dolgozott. Következő munkahelyén, egy közel négyezer megváltozott munkaképességű embert foglalkoztató vállalat egyik telephelyének avatásán véletlenül találkozott egy magas rangú fideszes politikussal. Hosszú beszélgetés alakult ki köztük, mikor asztaltársának felvetette a kérdést: „A Fidesz miért nem foglalkozik a zsidókkal?” Először vitatkoztak, ugyanis Szabó György tele volt a Fidesz politikájával kapcsolatos ellentmondással és sérelemmel. A hosszú beszélgetésből aztán életre szóló barátság lett, először csak lokálisan segítette a Fideszt, majd 2006-ban felkérték, hogy elindulna-e önkormányzati képviselőnek? „Ha a Fidesz felvállal egy öntudatos zsidó embert, akkor igen” – válaszolta Szabó György, aki döntése és a jobboldali párthoz való csatlakozása után minden részről rengeteg támadást kapott, nemegyszer majdnem megverték. Egy alkalommal íjász kislányával úgy kellett kimenekíteni egy nemzeti érzelmű íjászversenyről, ahol miután felismerték, többen is rászálltak. Többször is bekerült a szélsőjobb célkeresztjébe és elérhetőségeit feltették a kurucinfóra is. Titulálták már „judeonácinak” és „gyerekgyilkos” terroristának is, sőt mindezek betetőzéseként még levélbombát is küldtek címére.

Szabó György mindezek ellenére minden hittestvérét arra buzdítja, hogy ne féljenek és bátran vállalják fel sok büszkeségre okot adó származásukat. Az antiszemitizmus szerinte egyaránt jelen van mind a jobb, mind a baloldalon és a pártok csak szavakban állnak ki a zsidóság mellett.

A baloldali antiszemitizmusról szólva elmondta, hogy képviselői munkája során egyszer egy baloldali önkormányzati képviselőtársa akarta „visszazavarni” Izraelbe: „Sajnos a két nagy politikai tömb egyformán érintett a kérdésben, csak az egyik jobban titkolja ezt” – mondta a fideszes képviselő, akinek szavait nagy felhördülés fogadta a közönség soraiból.

A szerinte is egyre erősödő antiszemitizmus ellen irányítottan kellene fellépni és a pártoknak zsidó fiatalok és szakértők bevonásával kellene foglalkozniuk a hazai zsidó közösség problémáival: „Meg kell határozni a zsidóság szerepét, amelyet szerintem teljesen másként kellene kezelni, mint egy átlag nemzetiségét” – mondta Szabó György, aki nem tartja súlyos problémának, hogy a magyar zsidóság nem egységes, ugyanis sehol sem az. Elmondta még, hogy a zsidó közösség és annak identitása súlyosan sérült a Soá, majd az azt követő kommunista rendszer alatt. Szerinte a hazai zsidóknak vissza kellene térnie vallásukhoz és választaniuk a több száz éves hagyományokkal rendelkező magyar neológia és a külföldről érkezett és szponzorált zsidó vallási mozgalmak között.     

A zsidósághoz való hozzáállásuk tekintetében a magyar pártoknak példát kellene venniük az amerikai Republikánus és Demokrata Pártról és 1998-2002-höz hasonlóan nem szabadna engedélyezni, hogy Budapest fő terén neonácik masírozzanak. Egyes Fideszes politikusok és értelmiségiek zsidósággal kapcsolatos megnyilvánulásaival nem ért egyet. Úgy érzi és számos nagyobb rendezvényen tapasztalta is, hogy a Fideszben örömmel fogadták megjelenését. Visszautasította, hogy „dísz-zsidó” lenne, nem hagyja, hogy eszközként használják.

A közönség soraiból többen is felvetették, hogy Orbán Viktor miért nem jött el a második Hollán Ernő utcai antifasiszta megmozdulásra. Válaszában elmondta, hogyha Gyurcsány nem jön el, számos fideszes politikus átsétált volna a „Jászai Mari tér másik oldaláról.” A Hollán Ernő utcai tüntetés ennek ellenére sikeresnek tartja, mivel hosszú évek óta ez volt az egyetlen több száz fős antifasiszta rendezvény.

A hosszúra nyúlt beszélgetés meglepően higgadt és érzelmektől mentes maradt. Nem alakult ki nagyobb vita, veszekedés, annak ellenére sem, hogy a közönség soraiból többen is deklarálták, hogy nem értenek egyet Szabó György politikai választásával.

Reméljük, hogy ez az újszerű, bátor és nyílt párbeszéd folytatódni fog!

Ezt az önéletrajzot a Radnóti év tiszteletére, egy nagyon kedves irodalmár barátom tollából ajánlanám minden kedves olvasóm figyelmébe.

Radnóti Miklós

Ma délelőtt ismét fantomok jelentek meg a XIII. kerület tájékán. Úgy látom szép lassan akár külön fejezetet kérhetünk a "Szellemekkel suttogó" című sorozatban. Van már fantom telkünk, fantom cégünk sőt fantom személyeink is. Ha ironikus lennék még azt is mondhatnám: kisérteties. Reméljük, mint ahogy a sorozatban lévő szellemek a mieink is szép lassan belépnek a "fénybe".

Bővebben a legújabb fantomokról az alábbi linken olvashattok:

http://www.vilaggazdasag.hu/index.php?apps=cikk&cikk=266412