Mint mindannyian tudjuk a kampány elindult. A köztársasági elnök április 11-re kiírta az országgyűlési választásokat. Kerületünk lakói már két hete szembesültek azzal, hogy utcáinkat, házfalainkat ellepték az óriás plakátok. Ezzel tulajdonképpen nem is lenne baj, ha mindez a választási kampány keretein belül történt volna.  De nem, hiszen a plakátok még jóval a kampány kezdete előtt kerültek ki közterületeinkre és néznek velünk szembe árgus szemekkel országos-kerületi politikusaink. Szám szerint 54 helyen tekint le ránk Tóth József és Szanyi Tibor „simogató” tekintete. Vigyáznak ránk 25 helyen Újlipótvárosban és 29 helyen Angyalföldön. Vigyáznak ránk és kísérnek tekintetükkel szinte minden sarkon.

Vajon mennyi pénzért és kinek a pénzéért vetik ránk vigyázó szemeiket. Hol voltak ezek a vigyázó tekintetek, akik most ismét szeretnének bizalmunkba férkőzni, amikor az elmúlt nyolc évben a parlamenti szavazásokon a lakosság érdekei ellen kellett dönteniük? Vajon lesütötték-e szemeiket amikor meg kellett szavazniuk azokat az intézkedéseket amelyek további sarcot vetettek ki a kerület lakosaira.

A lakossági megszorítások talán nem vonatkoznak a politikai pártokra? A kikerült 54 darab óriásplakát árából, hány rászorult családot lehetett volna megsegíteni, hány hajléktalannak lehetett volna élelmiszert osztani vagy szállást biztosítani?

Arcátlan vagy csak egyszerűen szemtelen-e a plakátok kihelyezésének ténye? Hiszen költségük nem tekinthető a kampányköltségnek. Arcátlan és szemtelem egyben Tóth József és Szanyi Tibor részéről a plakátok kihelyezése sok millió forintért akkor, amikor a lakosság jó részének komoly problémát jelent a havi megélhetés. Szóhasználatukkal élve Felelős politizálást kérünk.

Szerző: szabógyuri  2010.01.26. 13:30 3 komment

Az előző bejegyzésben már foglalkoztam a Vígszínház utca 5. szám alatti ház kálváriájával. Ez az ügy híven tükrözi a lakóközösségek kiszolgáltatottságát a beruházók irányába, de ehhez hasonló történetet azt hiszem, keveset találhatunk fővárosunkban. Mint azt képeink is tanúsítják a ház lakásainak jó része lakhatatlanná vált a beázásokat követően. De többen az áldatlan állapotok ellenére is lakásaikban kényszerültek maradni annak ellenére, hogy az érintett lakók között fogyatékkal élő emberek is találhatóak. Voltak, akik kényszerűségből hónapokon keresztül szállodában illetve külföldön élő rokonaiknál húzták meg magukat.

A bekövetkezett károkért felelősséget senki nem vállalt vállal, a biztosító cégek a kárigényeket a legtöbb esetben azzal a kifogással utasította el, hogy a bekövetkezett károkért a „szintráépítés kivitelezője felelős”. Annak ellenére, hogy a beruházó rendelkezik biztosítással a biztosítójának válasza szintén elutasító volt „mivel az ilyen jellegű károkozásokra nem terjed ki a biztosítási fedezet”. A beruházó több esetben ugyan felújítási munkálatokat végzett a megsérült lakások egy részében, de mivel a beázások oka nem szűnt meg ezért a lakások tovább károsodtak. Annak ellenére, hogy a beruházó több írásos dokumentumban is elismerte a károkozás tényét valamint tudomására jutott az is, hogy több lakásban a bérlők felmondták bérleti szerződéseiket nem tette meg a kellő lépéseket a beázások megszüntetésére.

A házban található önkormányzati lakásokat a vagyonkezelő felújította, de ezeknek a lakások állagának tovább romlása is várható.

Legfrissebb információink alapján a beruházó újabb ajánlatával hozta lehetetlen helyzetbe az ingatlan tulajdonosokat. A lakókhoz elküldött nyilatkozat szerint, kéri az ingatlan tulajdonosokat, hogy járuljanak hozzá az építési engedély módosításához, amely a mellékelt tervrajz alapján már nem csak az emelet ráépítését, hanem a tetőtér beépítését is tartalmazza. Vajon a jelenlegi állapotok szerint az erősen károsodott, fizikálisan szivacsosra ázott legfelső emelet elbírná-e a tetőtér beépítését is. Jelen szituációban úgy tűnik, hogy a lakókra újabb viharos tél vár, hiszen a dolgok jelenlegi állása szerint nem várható az ügy gyors és hatékony befejezése.

Szerző: szabógyuri  2009.11.03. 11:35 1 komment

Két hete az első igazán esős éjjelen ismét beázott a Vígszínház utca 5-szám alatt álló ház amely immáron több mint egy éve tető nélkül várja, hogy az időközben tönkrement vállalkozó befejezze az elkezdett emelet ráépítési beruházást.

Az emelet ráépítések a főváros belső kerületében teljesen érthető módon az elmúlt években egyre nagyobb lendületet kaptak. Az esetek túlnyomó többségében a tásrsaházak hozzájárulnak az ilyen fajta beruházások kivitelezésébe, mivel ez jelentős bevételhez juttatja a lakóközösségeket és ebből a pluszforrásból el tudják végeztetni az épületen szükséges felújítási munkálatokat. Az általunk leírt esetben is ennek kellett volna történnie, azonban a sors máshogy rendelkezett.

Az építkezés 2008 tavaszán kezdődött az Ingatlanszalon-Immo Kft. (azóta felszámolás alatt álló) beruházásában. Az első nehézségek akkor mutatkoztak, amikor az önkormányzat építési osztályán dolgozó ügyintéző kötelezte az építtetőt, hogy a tető vízelvezetéséről gondoskodjon és ötszázezer forintig terjedő bírságot helyezett kilátásba. A javítás ebben az esetben, mint ahogy később az összes többiben sem valósult meg és az önkormányzat bírságolt összességében több százezer forintos mértékben. Ez azonban nem oldotta meg a problémát a lakások tovább áztak, szám szerint tíz, amelyből kettő az önkormányzat tulajdona. A tető nejlonborítást kapott, amit azóta is csattogva ver a szél. Közben eltelt egy év és gyakorlatilag semmi nem történt, a beruházás kivitelezése megállt a ház továbbra is tető nélkül állt Újlipótváros szívében. A lakók kétségbeesve keresték a megoldást, hiszen a bekövetkezett káron kívül semmi nem biztosította azt, hogy a ház rövid határidőn belül tetőt tud kapni. A beruházás változatlanul nem áll abban a helyzetben, hogy az elkezdett beruházást be tudja fejezni. Az ismét közelgő rossz időjárás cselekvésre ösztönözte a társasházat és a dolgok jelenlegi állása szerint saját erőből sok millió forintból belekezdtek a tető megépítésébe. Tudomásunk szerint a beruházó sok millió forint tartozást halmozott fel az egyéb vele kapcsolatban álló cégek irányába is. Véleményünk szerint a beruházónak még abban az esetben is gondoskodnia kellett volna a lakóház védelméről, hogy nehéz anyagi helyzetbe került, hiszen még a betyárbecsület is ezt kívánta volna meg. A lakók helyzete tovább nehezedik, hiszen a beázásból keletkezett kárukat csak peres úton tudjak majd (ha igen) érvényesíteni. Nem beszélve arról, hogy a jelenlegi beázások újra sújtják azokat a lakásokat, amelyek már részegesen javításra kerültek.

Szerző: szabógyuri  2009.10.29. 22:20 Szólj hozzá!

 Ez a rövid beszéd 2009. október 16-án hangzott el Debrecenben a "Van kiút" konferencián.

"Tisztelt egybegyűltek

 

Debrecenbe, mindig egy kicsit haza jövök, hiszen 1944-ig családom Hajdúsámsonban élt és innen a gettóból menekültek fel édesanyám és nagyanyám Budapestre. Egy nyírábrányi zsidó suszter és egy hajdúsámsoni zsidó varrónő unokájaként hallgatom a „zsidó nagytőkéről” szóló eszement vádakat.

Talán soha nem volt ilyen nehéz rövid beszédemnek a megírása, mint most. Úgy érzem rendhagyónak is sikerült. De szokásomhoz híven most sem szeretném a véleményemet véka alá rejteni. Azt hiszem, most igazán válságban vagyunk, idegenként élünk néhány tízezren hazánkban Magyarországon.

Vajon mit tennének helyettünk őseink a jelenlegi társadalmi szituációban?

Legutóbb az V. kerületben Szép Ernő: Imádság című versét mondtam el, újabb tanúbizonyságát hozva a magyar-zsidó együttélés gyönyörű példájának. Ma elszavalhatnám Petőfi, Rózsahegyi Márkról szóló versét, de nem teszem. Nem teszem, mert a kor, amelyben élünk nem méltó rá. Nem akarom többé azt bizonygatni, amit evidenciaként kéne tudomásul venni, magyarságomat. Nem akarom többé saját örökségemről, anyanyelvemről, kultúrámról, álmaimról és vágyaimról kényszeredetten bizonygatni, hogy mind annyi magyar, de zsidó is. „Mert magyarul álmodsz és magyarul sírsz” írta egyik dalában Földes László azaz Hobó. Igen mi is magyarul álmodunk és magyarul sírunk, mi magyar zsidók. Még akkor is ha vannak olyanok, akik ezt máshogy gondolják s üvöltik azt egyre hangosabban az arcunkba. Üzenem innen mindannyijuknak, Morvai Krisztinának, Vona Gábornak, Dőry Miklósnak, Molnár Oszkárnak és a többieknek, hogy mi nem fogunk meghátrálni, harcolni fogunk ameddig csak tudunk. Üzenem innen a mai magyar politikát manipuláló többnyire kormányzati erőknek, hogy verjék már máséval a csalánt, de semmiképpen ne a miénkkel. Mert nekünk ebből elég volt. Most, már ötödjére, a Van kiút konferenciákon elindultunk egy úton, egy úton, aminek a végén egy polgári Magyarország álomképe lebeg, amely Magyarországon ismét nyugalomban, békében és szeretetben élhetünk majd egymással mindannyian. Tiszta szívemből remélem, hogy ennek a Magyarországnak a felépítésébe kicsit több mint fél év múlva együtt közösen az ebben a teremben ülőkkel együtt végre hozzákezdhetünk és csak rémálmainkban fogunk emlékezni az elmúlt nyolc év álságos, képmutató és körmönfont kormányzására."

Szerző: szabógyuri  2009.10.16. 17:17 5 komment · 1 trackback

A tegnapi nap folyamán ismét arcul csaptak minket, magyar zsidókat, hogy nehogy jól érezzük magunkat. Most már bizonyos, hogy köztünk magyarok közt vannak a saját Ahmenidzsádjaink is. Sokáig, azaz egészen mostanáig gondolkoztam azon, hogy mi is a megoldás. Sajnos egy dolog vált teljesen világossá számomra, elmebetegek mindenhol találhatóak és a hülyeség úgy tűnik párt független. A helyzetem annyival nehezebb, mint az átlag magyar zsidóé, hogy én ugyan annak a pártnak vagyok a tagja, amelyben cikkem alanya Molnár Oszkár is. Mind ez azonban nem hiszem, hogy hallgatásra kellene, hogy késztessen, sőt ennek az ellentétjének kell, hogy igaz legyen. Nyilván ennek a korlátolt és elmebeteg embernek a megnyilvánulásai ártanak mindenkinek. Ártanak nekünk, magyar zsidóknak, álljunk akár melyik oldalon is, kétségtelenül ártanak a Fidesznek és ártanak Magyarországnak. Az egyértelműen felvetődő kérdés, hogy meddig tűrhető a jelenlegi helyzet? Meddig tűrhető az, hogy a mai Magyarországon közjogi méltóságok, azt és akkor mondanak bármit, amikor akarnak. Akkor sértenek és uszítanak közösségek ellen, amikor éppen kedvüket lelik benne. A felelősség közös felelősségnek kell lennie, ezeket a rákos daganatokat, mint Edelény város polgármesterét önmagunknak kell kitaszítani testünkből, különben nem járhatunk emelt fővel ebben a hazában és ezen a világon. De természetesen ez ugyan úgy vonatkozik a saját szerecsenjeiket mosdató más pártokra is. Vajon mikor fogunk kivonulni a teremből egyöntetűen pártállástól függetlenül, mi ebben a hazában, békében élni vágyó magyarok? Meddig kell eltűrni Ahmenidzsádjaink gyalázkodását és gyűlölködését? Meddig folytathatják még tevékenységüket és ülhetnek büntetlenül az ország Parlamentjében és önkormányzataiban? Mikor nem a származás, hanem a tenni akarás lesz a mérvadó ebben az országban?

Kérdés sok van, válasz csak egy lehet. Takarodjanak. 

Szerző: szabógyuri  2009.10.09. 14:35 27 komment · 1 trackback

Miért nem vagyok meglepődve?

Egyre többet hallhatjuk ezeket a megnyilvánulásokat… A napokban megszólított egy idős elmondása szerint 93 éves, egyébként nagyon szimpatikus, bácsi. Egészen jól elbeszélgettünk egymással majd hirtelen szófordulattal elkezdődött a mocskos biboldózás. Ma már szinte minden beszélgetésnek ez a vége. Normává vált a zsidózás, normává vált a szitkozódás. És az esetek túlnyomó többségében a válasz a riadt vagy beleegyező hallgatás. Ebben az esetben ugyan nem ez történt, egyetlen idős hölgy tiltakozott.

Kísért a múlt? Néhány évtizeddel ezelőtt ugyan ez a riadt és megalkuvó hallgatás sodorta országunkat az elmúlt kétezer év legmélyebb szakadékába.

Zsidó ne szavaljon magyar verset még olyan verset se, amelyet magyar nyelven, magyar zsidó írt. Nem szavalhatjuk el Szép Ernő Imádság című versét, ami a hazaszeretet minden idők egyik legszebb kifejezője? Pusztán azért mert magyar zsidó írta? Vagy nem táncolhatunk soha többet csárdást mivel Rózsahegyi Márknak köszönhetjük? Vajon mit szólna nagy költőnk-forradalmárunk Petőfi Sándor, ha hallaná a fenti történetet? Álljon itt Rózsavölgyi Márk halálára írt verse emlékeztetőül mindenkinek. És gondolkozzunk el barátaim. Aki minket magyar zsidókat megtagad, Petőfit tagadja meg. Ne engedjük!

Petőfi Sándor: RÓZSAVÖLGYI HALÁLÁRA

Vén muzsikus, mit vétettem én neked, 
Hogy mindig csak szomorítasz engemet? 
Keseregtem, mikor szólt a hegedűd, 
Hejh nem szól már, s ez nekem még keserűbb, 
Ez nekem még keserűbb! 
Régi sorsa magyaroknak a bánat, 
E nélkül már tán élni sem tudnának, 
Ha már igy van, ébredj föl, vén barátom, 
Hadd busúljunk legalább a nótádon, 
Hadd busúljunk nótádon! 


Cudar nemzet biz a magyar, hiába, 
Nem igen néz se előre se hátra, 
Elfeledte, ami történt ezelőtt, 
A jövő meg? Bánja is ez a jövőt, 
Bánja is ez a jövőt! 


Egyszer ember csak a magyar, mikor a 
Fülét szivét megtölti a muzsika, 
Könnybe lábbad a két szeme ilyenkor, 
Eszébe jut a siralmas hajdankor, 
A siralmas hajdankor. 


Sirathatjuk is a múltat, Mohácsot, 
Kiket ott a török fegyver levágott; 
Ha őket eltemették vón rendesen, 
Húszezer sír állna ottan egy helyen, 
Húszezer sír egy helyen! 


És mikor már kibusúltuk magunkat, 
Megfeszítjük lelkünket és karunkat, 
És ha akkor ott volna az ellenség, 
Ha még annyi volna is mind elesnék, 
Mind egy szálig elesnék! 


Akkor aztán bízni kezdünk magunkba', 
Hogy telik még mitőlünk is nagy munka, 
Hogy kivirít még a magyar nép fája, 
S lombjait majd isten, ember csodálja, 
Isten, ember csodálja! - 


Ébredj föl, vén muzsikus, vén barátom, 
Hadd busúljunk, lelkesedjünk, nótádon, 
Olyan isten igazában tudtad te, 
Hogy hol fekszik a magyarnak a szive, 
A magyarnak a szive. 


Mért hagytál el? hiszen mi rád nem untunk, 
Pedig veled ötven évet mulattunk, 
Gyere vissza, áldom azt az istened, 
Kezdd el újra, kezdd el azt az ötvenet! 
Kezdd el azt az ötvenet! - 


Addig híttam, hogy sírjából megjelent 
Megjelent, de csak addig volt idefent, 
Míg kezével hajlékára mutatott... 
Mi van benne? hegedű és koldúsbot, 
Hegedű és koldúsbot!

Szerző: szabógyuri  2009.09.29. 21:33 4 komment · 1 trackback

Egy kedves barátom tollából született ez a tanulságos riport Semjén Zsolttal a KDNP elnökével, mindenkinek szívből ajánlom.

"-Még nem volt példa arra, amit a kormány tervezett a nulladik költségvetési verzióban.                   Az első szétküldött anyagban több mint 26 százalékkal csökkentették az egyházi támogatást, amely többszörösen meghaladja azt a százalékot, amit a közoktatás egészétől vettek el.               A hitoktatók bérezését nulla forintra redukálták, pusztán ez az elvonás ötezer embert érint és nemcsak a papság köréből! Az egyházakkal kötött szerződésekkel és a hatályos törvényekkel ellentétes módon hozták meg a döntést. A kistelepülésen élő lelkészek jövedelem kiegészítését is nulla forintra  akarták változtatni.

A Mazsihisz-t is kőkeményen érintette volna a döntés, a Zsidó Hitközség ezt az állami támogatást –lévén a kistelepüléseken a történelmi tragédia következtében nagyrészt nem működnek hitközségek- a helyi zsidó temetők fenntartására fordíthatja. Ezt a keretet is mindenféle egyeztetés nélkül szüntetné meg a kormány. A műemlék fenntartási keretet pedig felére csökkentették. Megjegyzem, a polgári kormány idején a támogatás a mai tízszerese volt-nyilatkozta lapunknak Semjén Zsolt KDNP elnök.

-Balliberális körökből gyakran hallani, hogy nem az államnak kellene eltartania az egyházakat. Tartsák el őket a hívek!-mondja a magas értelmiség.

-A hívő emberek is ugyanolyan magyar állampolgárok, mint a nem hívők és ugyanolyan jogokkal rendelkeznek. Miközben az 1 százalékos felajánlások száma és az összeg is nőtt,               az egyházak költségvetési keretét csökkentették. Ez az adófizető emberek semmibe vétele.           A kérdésére mondok egy példát: én nem szeretem a boxot, de természetesnek tartom, hogy az én adómból támogatják a sportegyesületeket. Nem hegedülök, de helyes a zenekarok támogatása közpénzből. Attól, hogy valaki nem vallásos, nem vonhatja kétségbe az egyházak támogatását.

-Mit tett a KDNP ez ellen?

-Balog Zoltán bizottsági elnök úrral tartottunk egy sajtótájékoztatót. Bejelentettük, hogy a Fidesz-KDNP kormány vissza fogja állítani az elvett összeget, továbbá az Alkotmánybírósághoz fordulunk a döntés ellen. Kis zavar volt a kormányban, azon vitatkoztak, hogy itt nulláról vagy csak egy kérdőjelről van e szó… Végül meghátráltak és azt találták ki, hogy a 26 százalékos csökkentésből engednek valamit, viszont a költségvetésben összevonják egy sorba a hitoktatókat, a kistelepüléseken élő lelkészek jövedelem kiegészítését, és az SZJA 1 %-ot és a  műemléki keretet. Aztán ossza el az egyház, ahogy tudja. Ez a politikai trükközés arra irányult, hogy a hitoktatók ne a minisztérium, hanem a püspökség kapuját verjék. Át akarták tolni a felelősséget. Az egyházak képviselői ezt az alkotmányos nonszenszet nem fogadták el, hiszen külön kategóriákról van szó, nem lehet egységként kezelni őket.

-Végül milyen megoldás született?

-Fellépésünket és az egyházak tiltakozását követően sikerült elérni, hogy 90 %-ban hagyták a kistelepüléseken élő lelkészeknek, a zsidó temetőknek és a hitoktatóknak járó összeget. Viszont úgy néz ki, hogy a műemléki keretet eltörölték.

-Ez milyen épületeket érintene?

-Templomokat, imaházakat, zsinagógákat. Miközben az állami műemléki keretből az egyházi tulajdonú műemlékek ki vannak zárva, az állam nem akar pénzt adni az egyházi műemlékek fenntartására. Ezek fenntartása nem hitbuzgalmi feladat, a nemzeti építészeti örökséghez számítanak, amelynek fenntartása az állam kötelessége. Lenne. Az épített örökség tekintetében nem lehet különbséget tenni a Parlament épülete, a Halászbástya és a Dohány utcai zsinagóga vagy a Mátyás-templom között!

-Vallási funkciójukon túl fontos idegenforgalmi szerepet is betöltenek ezen épületek. Szerepük, működésük csak jelképes vagy konkrét bevételt jelentenek az államnak?

-Idegenforgalmi bevételt hoznak, amelyet az állam és az önkormányzatok kapnak meg. Az ide érkező turisták nemcsak idegenforgalmi adót fizetnek, hanem nálunk ebédelnek, vásárolnak és költik el pénzüket.    

-A sokat emlegetett Nyugaton, hogy finanszírozzák ezeket az épületeket?

-Két megoldás van: megkapja az egyház a fenntartásukhoz szükséges támogatást vagy ők is ugyanúgy pályázhatnak műemléki fenntartásra. Ehhez tudni kell, hogy a nyilas, majd kommunista diktatúra alatt az egyházaktól elvették azokat az épületeket, vagyontömeget, amelyből fenntarthatták magukat.

-A fenti műemléki szabályozást mióta jellemző?

-2002. óta egyre durvuló mértékben zárják ki a különböző pályázati lehetőségekből az egyházi intézményeket. A Medgyessy-kormány idején még csak kis mértékben vontak el tőlük, Gyurcsányék idején tetőzött ez az egyházellenes tendencia. Számos pályázati lehetőségből ki vannak zárva az egyházi iskolák például a világi intézményekkel szemben tornaterem építésre nem pályázhatnak, és az uniós ügyekben is háttérbe vannak szorítva a mai Magyarországon.

-Ez minden egyházra vonatkozik?

-Mind a négy történelmi egyházra, az egyházakat érintő diszkrimináció abszolút ökumenikus. Ha vallásos, akkor ütik… Csak néhány példa: a kollégiumi, tankönyv, gyermekétkeztetési és egyéb támogatások ügyében az évek során változó módon, de több-kevesebb mértékben ki vannak zárva az egyházak. Ezek egyenként nem jelentenek nagy összeget, de összességükben nagyon durvák.

-Ez alkotmányellenes, hogy történhet meg mégis?

-A kormánynak az a stratégiája, hogy évről-évre hoznak egyházakat sújtó döntéseket, amelyeket vagy a költségvetési törvényben vagy ehhez kapcsolódóan más törvénycsomagok részeként terjesztenek be. Január elsején lépnek hatályba. Ekkor mi elkészítjük alkotmánybírósági beadványunkat, de az AB csak október-november folyamán hirdet ítéletet. Ezek nekünk adnak igazat, a kormány viszont arra hivatkozik, hogy a hatályos törvény már végrehajtásra került. Hiába ítéli el a törvényt az Alkotmánybíróság, ha a költségvetést már végrehajtották. Elvileg igazat adnak nekünk, de az egyházak tartozását sosem fizetik vissza. Százmilliárdos összegről lehet szó összességében, amit nem az egyháztól vettek el valójában, hanem azoktól a gyerekektől, akik például református vagy izraelita iskolába, kollégiumba jártak.

-A vallásos emberek miért nem emelik fel hangjukat? Megtehetnék.

-A vallásos lelkülettől távol áll, hogy a hívek az utcára menjenek és tüntessenek. Volt egy ilyen megmozdulás az egyházi iskolák védelmében, de tényleg nem jellemzőek. Súlyos probléma, hogy egyfajta vallásellenes érzület, propaganda is érzékelhető.

-Vannak erre konkrét bizonyítékaik?

-Nyilvánosságra került egy levél, amelyet Göncz Kinga akkori esélyegyenlőségi miniszter írt Gyurcsány Ferencnek: „Nem kívánatos, hogy további egyházi iskolák és intézmények jöjjenek létre.” Ez volt a lényege. Ezért különböző adminisztratív fékeket javasolt beépíteni a költségvetésbe. Hangsúlyozom, az esélyegyenlőségi miniszter javasolta a vallásos emberek diszkriminációját!

-A levélnek és nyilvánosságra kerülésének lett valami következménye?

-Nem, sőt a miniszter nyíltan felvállalta tipikusan szekularista álláspontját. Ez magában nem lenne bűn, joga van a véleményéhez, de esélyegyenlőségi miniszterként nem támogathat diszkriminációt. Akit a Zsidó Kórházban műtenek, ugyanolyan magyar állampolgár, mint akit a János Kórházban. Miért kellene többet fizetnie utána!?

-A Bajnai-kormány óta mennyit változott a helyzet? A fiatal szocialisták is így viszonyulnak az egyházakhoz?

-Náluk egyáltalán nem jelenik meg az egyházpolitikai szempont, nincs bennük ideológiai tartalom. Nem ezekben a dolgokban, nem elvekben gondolkoznak. Az SZDSZ bizonyos politikusai, például Magyar Bálint és Göncz Kinga viszont kifejezetten és tudatosan egyházellenesek voltak. Magyar Bálint minisztersége idején számos provokatívan egyházellenes lépést hozott. Például megtámadták a Református Egyházat, mert nem voltak hajlandó lelkészi-teológusi diplomát adni egy olyan hallgatójuknak, aki homoszexuális aktivistaként egyháza álláspontjával szembeni nézeteket népszerűsített. Ilyen szempontból meg lehetne támadni a Katolikus Egyházat is, hogy miért gátolja meg papjait abban, hogy házasodjanak. Vagy a Zsidó Felekezetet, hogy miért nem ehetnek hívei disznóhúst. Ezzel a kifordított érveléssel egy baj van: az egyházak senkit sem köteleznek arra, hogy csatlakozzanak hozzájuk-ez szabad választás kérdése. De az identitáshoz való jog nem vehető el valamiféle „esélyegyenlőségre” hivatkozva.

-Az SZDSZ új vezetése nyitni szeretne a hívő emberek felé? Lát esélyt, valós akaratot erre?

-Remélem, hogy sikerül keresztülvinniük. Retkes Attila bocsánatkérése a magyar társadalom felé lehetősét ad arra, hogy az SZDSZ visszatérjen rendszerváltó hagyományaihoz. Nem hiszem, hogy a hazai liberalizmusnak a drogliberalizáció népszerűsítésében kellene kimerülnie. Drukkolok Retkes Attilának, bár nem hiszem, hogy az SZDSZ devianciáit és korrupciós ügyeit sikerülne elfeledtetni a magyar társadalommal.

 

A legfontosabb, hogy az egyházak elleni diszkrimináció tűnjön el a politikai célok közül. Mi semmi mást nem kérünk, csak egyenlő jogokat vallásos és nem hívő embernek egyaránt!"

 

Szerző: szabógyuri  2009.09.25. 08:49 10 komment

Többen megdöbbentünk, megrökönyödtünk a mai újsághíren miszerint

1600 eurót lopott a Mazsihisz alelnöke”

Megdöbbentő és felháborító maga a cselekedet, de nem szabad elfelejtenünk, hogy egy ember botlásáról van szó és ez semmi képen nem minősíti, minősítheti Pécs városának zsidóságát. Egy megtévedt ember cselekedete vet árnyékot a mostani amúgy sem túl nyugodt időkben mind a pécsi, mind az egész magyar zsidóságra.

Az üggyel kapcsolatban több ellentétes információ is kering a sajtóban, egyes hírek szerint Krausz a Mazsihisz vezetését már a múlt héten tájékoztatta az eseményekről, sőt le is mondott alelnöki posztjáról, azonban a pécsi hitközség erről a cselekedetéről hivatalosan mostanáig sem értesült. Ebben az esetben azonban felmerül a kérdés, hogy miként vehetett részt és szavazhatott a lemondott elnök a múlt heti Mazsök közgyűlésen, mint a Mazsihisz delegáltja. Amennyiben a Mazsihisz vezetése időben értesült a cselekményről alapvető követelmény lenne, lett volna a pécsi elnök leváltása minden általa betöltött pozícióról és eltávolítása a magyar zsidó közéletből. Szeretnék tisztán látni az ügyben, hogy mi is volt a történések valós időrendje és folyása.

Nem szabad megengednünk, hogy ilyen szégyenfolt essen a magyar zsidóság becsületén.

Ugyanakkor érthetetlen a liberálisként ismert Index eljárása, miszerint a cikk csatolmányaként közli a bukott VII. kerületi polgármester Hunvald György vagyonának zárolásáról szóló hírt. Sajnálattal veszem, hogy a dolgok és események ilyen módon való összemosása lehetséges a magyar sajtó hasábjain.

A bejegyzés tartalmától teljesen függetlenül, szeretnék minden kedves olvasómnak boldog, békés 5770-es évet kívánni és egyben megkövetni mindenkit, régi szokás szerint, akit valamilyen módon megbántottam az elmúlt év folyamán.

Szerző: szabógyuri  2009.09.17. 14:52 Szólj hozzá! · 1 trackback

 

 A közlemény szerint a kormány "minden szempontból tekintettel van Magyarország és a magyar polgárok biztonságára. Magyarország ezért csak olyan személyt fogad be a program keretében, aki ellen nem folyik sem amerikai, sem nemzetközi bírósági eljárás vagy vizsgálat. A befogadásra azért van szükség e programban, mert az illető hazatérése lehetetlen."

"Azt kérem minden polgártársamtól, hogy legyen tekintettel azokra a nehéz körülményekre, amelyek közt a fogoly az elmúlt éveit töltötte, és segítse őt a beilleszkedésben" - hangoztatta a kormányfő. Szollár Domokos kormányszóvivő elmondta: valószínűleg egy palesztin férfi lesz majd az, akit az ország befogad.

Tényleg erre van nekünk szükségünk? Ráadásul a hozzáadott nyakatekert magyarázásra. Nem jelent veszélyt, de hazájába nem térhet vissza… Nem értem, akkor miről is van szó, egy terrorista gyanús emberről, aki évekig raboskodott (eddig érthető), nem folyik ellene eljárás (ez már erősen aggályos, hogyan raboskodott ebben az esetben, de ez legyen az amerikaiak baja), azért fogadjuk be mert hazatérése lehetetlen (akkor csak van valami vaj a fején).

Tényleg erre van szükségünk? Nincs elég bajunk e nélkül is. Befogadni egy potenciális gyújtogatót? Miért nem a nagy és igazságos USA oldja meg ezeket a problémákat, ők tartották ezeket a talán ártatlan embereket fogva, akkor talán kihagyhatnának minket ebből az ügyből. Miért kellene nekünk nagylelkűen kockáztatni bármit is? 

Vajon, ha mi tekintettel leszünk szegény fogoly fogságban töltött éveire, ő tekintettel lesz-e a befogadó ország szokásaira és kultúrájára. Európa számos országában nem ezt látjuk.

 

Szerző: szabógyuri  2009.09.16. 11:01 Szólj hozzá!

A napokban a Dohány utcai zsinagóga oldalában sétáltam, egyszer csak egy a templom kerítésén túl a falnak támasztott kőtáblán akadt meg a szemem, rajta a felirat a „tállyai mártírok emlékezetére”. Olvastam a neveket, a torkom összeszorult, amikor a nagyapám két testvérének a nevét találtam meg a névsorban…

Furcsa egybeesés, hiszen néhány nappal később, mint minden évben, most is ott voltunk édesanyámmal a Kozmai utcai temetőben a mártírok ünnepségén.

Sajnos évről-évre egyre kevesebben. Pedig sokan vagyunk, sok félék mi magyar zsidók. Vallásosok és kevésbé azok, baloldaliak, liberálisok és jobbosok. Van, aki többet, van, aki kevesebbet jár el templomba, de egy dolog feltétlenül összeköt minket, a 64 évvel ezelőtt befejeződött borzalmas évek. Nincs olyan zsidó család hazánkban, amelyben ne lettek volna áldozatok.

Sokan mondják, hogy nem kell mindig csak az emlékezéssel foglalkoznunk, a nem is olyan rég múlt állandó felemlegetésével. Talán igazuk van, az év többi napján boldogan és büszkén éljük önmagunk zsidóságát. De legalább ezen az egy napon, mindenkinek ott a helye, a Kozma utcai emlékmű előtt, hogy fejet hajthassunk előttük, hogy lássák, itt vagyunk emelt fővel, büszkén, öntudatosan.

Ha legalább annyian lennénk jövőre, mint a Hollán Ernő utcában alig másfél évvel ezelőtt, boldog lennék…

 

Szerző: szabógyuri  2009.09.15. 15:26 Szólj hozzá! · 1 trackback

 

A mai napon újabb érdekes kijelentéssel bővült kedvenc szocialista képviselőnk D.M. (tudomásom szerint semmi köze ahhoz a bizonyos üzletránchoz, bár ki tudja…) palettája. Mondott ő már mindent, beszélt féldeciző portugálokról, küldte már haza a Fideszes zsidó képviselőt Izraelbe (azaz jómagamat), most pedig újabb kinyilatkoztatást tett, miután megkérdezte szerénységemtől, hogy melyik ország pénznemében számolok. A kinyilatkoztatás élénk derültséget keltett a frakciók tagjaiban, miszerint képviselő kolléga csak baksisért jár be az önkormányzatba. Hát igen, veszélyesek ezek az őszinteségi rohamok…

Bizony nem egyszerű az ő dolguk sem, összeszorult gyomorral ülni végig egy-egy testületi ülést azzal a tudattal, hogy D. M-ünk mikor mond valami oltári baromságot, mely kijelentés után aztán győzhetnek mosakodni az elvtársak. Nekem már elfogyott volna a türelmem…

 

Szerző: szabógyuri  2009.09.10. 19:38 3 komment

Igen sokat láttak már ezek a falak a Dohány utcában.

Mindig azt gondoljuk, hogy ez a bölcs 150 éves épület, ha mesélni tudna napokon keresztül csak tátott szájjal hallgatnánk történeteit. De tegnap azt hiszem ez a mindannyiunk számára sokat jelentő épület is döbbenten állt saját maga születésnapján és értetlenül nézte, miként teszik másfél évszázados falait politikai bohózattá.

Ezt érdemelné ez a ház, a gyülekezet háza? Egy bukott és egy regnáló miniszterelnökkel, aki sajnálkozva említi a jelenlegi magyarországi közállapotokat és ártatlanul tekint a szemünkbe, mint ha nem rajta és elődjén múlna, múlott volna a közállapotok idáig való fajulása. „Szomorúnak tartotta azt, hogy a zsinagóga előtt rendőröknek kell állniuk mindennap, mert ezt az épületet meg kell védeni a fenyegetéstől". Kedves Miniszterelnök úr! Ne szomorkodjon, mint elődje, hanem cselekedjen…

Vajon nem lett volna méltóbb ezekhez a falakhoz egy valóban őszinte ünneplés és nem a bukott álságos, politikus vastapssal való fogadása? Vajon nem kellet volna az ünnepelt épületet legalább egy apró mosolyra fakasztanunk azzal, hogy örülünk neki és csodáljuk falait, őszintén, szeretve? Vajon nem kellett volna a szépet és jót is elmondani és nem csak a gyilkosságokat felidézni? Ennek talán örültek volna ezek a szomorú falak.

Méltatlan volt a tegnapi nap, méltatlan az épülethez, méltatlan az ősökhöz és méltatlan önmagunkhoz.   

Szerző: szabógyuri  2009.09.07. 15:10 1 komment · 1 trackback

Ajjaj, gyorsan írnom kell valamit, mert csökkent, ma az olvasottságom. De Ti vagytok a hibások kedves olvasók, mert a blogot folyamatosan nézni kell, nem csak akkor, amikor friss bejegyzés kerül fel. Igazából figyelembe vehetnétek a gazdasági válságot a szellemi pangást és a megélhetési nehézségeket, rakjátok félre gondjaitokat és olvassatok.

Mesélhetnék Nektek a legújabb beszerzéseimről és a gazdasági válság ellenére is dübörgő új mezőgazdasági vállalkozásomról. Minden lehetséges támogatást kihasználva (itt meg kell említenem kedves szomszédjaim segítségét is) az elmúlt egy hónap folyamán rengeteget fejlődtem minden téren. Vásároltam egy vadonat új traktort, egy betakarító gépet, az állatállományomat jelentős mértékben fejlesztettem, vásároltam több fejős tehenet, fehér tojást tojó tyúkokat (hogy a tojás kóser legyen), több birkát, egy kecskét, két malacot (nehogy elmondjátok valakinek), számtalan gyümölcsfát és mázsaszám szedem a paprikát és tököt. Hölgyeim és Uraim mind ezt egy hónap alatt. Ki mondta, hogy itt válságban a mezőgazdaság?

Ki mondta, hogy itt válság van és a pannon puma nem ugrik többé?

Aki nem hiszi, saját szemével meggyőződhet a mai magyar sikervállalkozásom igazán. Vállalkozásom honlapja a következő: http://apps.facebook.com/onthefarm/index.php?ref=bookmark

 

Szerző: szabógyuri  2009.09.01. 16:40 Szólj hozzá!

 Próbálok már egy ideje valami vidámat írni a blogra. Valahogy nem sikerül…

Cigánygyilkosságok, zsidóverések, rablások, sikkasztások, molotov koktélok, korrupció, gárdák és ellengárdák, letartóztatott és letartóztatás előtt álló közszereplők, nyelvtörvény, kiutasított államelnök, százmilliós kártérítések, házaikat elveszítő családok, celebekké avanzsált pornósztárok, jóformán analfabéta média hírességek és sorolhatnám még tovább.

Vidámság, kevés. Acsarkodás, a megmaradt koncon való marakodás annál több.

De legalább megmaradt a bruttó nemzeti boldogságból (BNB) a Debrecen. Az ország jó része, már aki szereti a labdarúgást (én sajnos negyvenkét évem alatt, nem tudtam egyetlen foci meccset sem végignézni), néhány röpke percig elfeledett mindent. A válságot, a bedőlő hiteleket, a pénztelenséget, az ajtón késő este kopogtató behajtót, és a meccs után mindenki visszasűlyedt a jól megszokott érdektelenségbe.

Minden esetre néhány percre mindannyiónkon erőt vett egy régóta tapasztalt érzés. Büszkék voltunk. Büszkék voltunk, hogy magyarok vagyunk. Büszkék voltunk, hogy oly sok év után végre valamiben eredményt értünk el. Néhány percre visszakaptuk azt az érzést, amelyet az elmúlt év alatt szisztematikusan kiöltek belőlünk. Néhány percre fel tudtuk emelni a fejünket az oly sokévnyi leszegés után.  De csak néhány percig tudtuk ezt megtenni. Csupán addig, amíg újból szembesítettek minket avval, hogy sereghajtók vagyunk, hogy elnökünket az és akkor utasítja ki országából, amikor csak akarja. Nyelvünk használatát szabadon betilthatják a szomszédos országban és erőtlen tiltakozáson kívül cselekvésképtelenek vagyunk.

Vidámnak lenni, most sem sikerült… Más nem maradt csak bízni (félve írom le…,de sajnos kedves nagyon liberális, a kákán is csomót kereső barátaim az itthon még legalább szabadon használható magyar nyelvben ezt nehéz másként mondani), egy szebb jövőben.

Szerző: szabógyuri  2009.08.28. 14:14 Szólj hozzá!

A közhiedelemmel ellentétben a spártaiak nem lökték le gyermekeiket Taigetosz hegyéről ,pusztán a szakadék szélén hagyták őket, mintegy próbatételként. A szülők a nem kívánatos gyermeket kivitték a Taigetoszhoz, és letették az úgynevezett Apothetaira, nem megölték a gyermeket, hanem „adtak neki egy esélyt”. Ugyanis ezt a helyet mindenki ismerte, így azok a szülők, akiknek nem volt gyermekük, kijártak erre a helyre, és elvihették a kitett csecsemőt.

Vajon a mi kitett „csecsemőinket” ki fogja elvinni és felnevelni? Vajon a magyar kormány hogyan gondolkozik? Talán egyszerűbb lenne számukra a tévhit szerint viselkedni és ledobni a szakadékba nem kívánatos egyedeket közülünk.

A megváltozott munkaképességüekkel és fogyatékossággal élőkkel szembeni viselkedés egyértelműen tanúsítja, hogy a végcél ez. A fogyatékkal élő emberek szikla peremére való cipelése és magukra hagyása. Aztán majd történik velük valami.

A napokban kiszivárgott legújabb foglalkoztatási tervezet is ezt irányozza elő, ha szépen szóvirágokba csomagolva, de akkor is. Szembemenve az Európai Uniós elvárásokkal elismerik, a hajdan 45 ezer fős foglakoztatás 19 ezer főre csökkent és további 10 ezer fő elbocsátása várható még az állami tulajdonban lévő cégektől is. A hajdan 55 milliárd forintos foglalkoztatási költségvetés napjainkra alig a felére csökkent és ezt tovább szeretnék kurtítani. Azonban a milliós vezetői bérekhez továbbra sem kívánnak hozzányúlni. A foglalkoztató cégek vezetésébe beejtőernyőztetett Gyurcsány-árvák továbbra is röhögnek a markukba és járnak „munkába” a közpénzen vásárolt Volvóikkal.

Vajon a fentebb említett koncepciók kitalálói mikor találkoztak fogyatékos emberekkel, akik pusztán egy dolgot akarnak, dolgozni. Mikor találkoztak azokkal az emberi sorsokkal, amikkel én naponta szembesülök és néha a szívem szakad meg. A szívem szakad meg attól az éber kómás kislánytól, akit fogyatékos szülei neveltek. Talán kicsit megkönnyítettem a sorsát a rendszeres segélyekkel, de ez sem segített, néhány hete elment közülünk.

Vajon a fentebb említett koncepciók kitalálói próbáltak-e hason csúszva bejutni egy-egy állami intézménybe, mert erre más lehetőségük nem volt? Vajon tisztában vannak-e azzal, hogy családok tízezreit taszítják a nyomorba intézkedéseikkel? Vajon látták-e a szemekbe szökő könnycseppeket a kiosztott élelmiszer csomagok láttán? Nem hiszem.

Magyarország 2009.

Szerző: szabógyuri  2009.08.14. 11:03 Szólj hozzá!

Előző írásomban foglalkoztam a felelős kormányzás kérdéskörével.

Nos, immáron három hete folytatok hosszas tárgyalásokat szakszervezetem a Fészek Fogyatékossággal Élők Szakszervezete nevében egy állami tulajdonban lévő foglalkoztató céggel, akiknek eltökélt szándékuk, hogy valamennyi szociális juttatást megvonnak azoktól az emberektől, akiknek egészségük, vagy veleszületett módon vagy szerzett betegségek következményeként jelentősen károsodott életük folyamán.

Teszik ezt akkor, amikor a Magyarországon foglalkoztatott fogyatékkal élő emberek száma öt év alatt 54 ezer főről 19 ezerre csökkent és a héten megjelent program tervezet szerint a dolgozó fogyatékos emberek számát további tíz ezer emberrel fogják csökkenteni.

Teszik ezt azokkal az emberekkel, akiknek semmi más esélyük nincs a boldogulásra, mint a többnyire minimálbérért végzett munka.

Tárgyalok három hete, havi ötezer forintról, ami az általam képviselt emberek számára kisebb vagyon.

Tárgyalok három hete fejenként ötezer forintnyi ebédjegyről, akkor, amikor miniszterelnök úr fejenként 50.000 forintnyi étkezési jegyet osztott ki hűséges dolgozóinak.

Tárgyalok három hete fejenként ötezer forintról, amikor a foglalkoztató cégek vezetőinek bére nem ritkán az egymillió forintot is meghaladja.

Tárgyalok három hete fejenként ötezer forintról, amikor a BKV-nál százmilliókat osztottak szét végkielégítésként többek között a megváltozott munkaképességűek által befizetett közpénzekből.

Ezt hívjuk felelős kormányzásnak? Nem hiszem… Nézzük tovább bután, hogy mi folyik Bhutánban.

Szerző: szabógyuri  2009.08.09. 22:14 1 komment

Ez a fogalom négy pilléren nyugszik, a fenntartható fejlődésen, a környezetvédelmen a kultúra megőrzésén és a felelős kormányzáson. Igen, így van ez Bhutánban.

Persze a Bhutánban folyó dolgokhoz pusztán annyi közünk van, hogy bután, értetlenül csóváljuk fejünket, amikor erről olvasunk.

Ha már itt tartunk, végezzünk egy kis összehasonlítást először a fogalommal.

Miként állunk mi a „bruttó nemzeti boldogsággal”?

Némi boncolgatás után arra a következtetésre jutottam, hogy e három szóból csupán egy maradt meg nekünk teljes valójában, a „bruttó”. Hiszen „nemzeti”-ről vagy nemzetről az elmúlt évek folyamán jóformán csak suttogva beszélhettünk és beszélhetünk a nélkül, hogy ne fasisztáznának le minket úton-útfélen, és szép lassan a március 15-i kokárdát is csak szemlesütve viselhetjük saját hazánkban. Megmaradt nemzeti önérzetünket, jó esetben is pusztán erőtlen tiltakozással kisérve hagyjuk sárba tiporni…

Boldogság? Néhányunknak még megmaradt, a lakástörlesztésüket még fizetni tudók keserédes boldogsága. De meddig még?

De hogy ne legyünk annyira elkeseredve, mint ahogy az elején mondottam volt megmaradt nekünk a "bruttó". A 25%-os Áfával való bruttósítás, a bruttósított, sőt a szuperbruttósított SZJA.

A négy alappillérrel való összehasinlítást már el sem kezdem, mivel ennek beláthatatlan következményei lehetnének.

Az optimizmusra pusztán egy biztos okunk lehet. A felelősségteljes kormányzás néhány hónapon belül való visszatérése…

 

Szerző: szabógyuri  2009.08.08. 18:11 Szólj hozzá!

Kedves olvasóim, mint gondolom mindannyian észrevettétek, némi szünetet tartottam a blog írásában, ami nyílván sokaknál jelentős közérzetjavulást eredményezett és esetleg hiú reményeket is elkezdtek táplálni aziránt, hogy esetleg elraboltak, felkoncoltak vagy csak egyszerűen némasági fogadalmat tettem.

De nem, kedves barátaim. Itt vagyok ismét némi szentföldi kiruccanás után. Ami tulajdon képen családlátogatás volt. Bár, rossz nyelvek szerint csak a szokásos éves Moszad továbbképzésen voltam. Ezt az elméletet megerősítvén vettem is az utolsó napon egy sötét napszemüveget, amit azóta is rendszeresen használok. Nyilván az összeesküvés elméletekbe az utóbbi variáció jobban passzol.

Bár szívesen folytattam volna még egy kis ideig a tengerparton való tunya fetrengést egyik kezemben egy jól megtermett girosszal, másikban egy jó hideg zero kólával, de szólított az itthoni idill.

Szóval újra itthon állok a vártán, kaftánban (alatta a moszados leselejtezett uzival), szakálasan, pajeszosan, fekete napszemüvegben és verem vissza a szocialista ármánykodásokat és állok ellent az abból a bizonyos palackból kieresztett szellemeknek. Harcos tanujaként egy utolsókat rugó sebbzett oroszlán agóniájának. Mely oroszlán hamarosan bekövetkező halála, minden kétséget kizáróan visszazárja abba a bizonyos palackba a most szabadon kószáló démonokat.

 

 

Szerző: szabógyuri  2009.07.30. 11:16 Szólj hozzá!

Szanyi Tibor a hős lovag, mint tudjuk a kezdetek óta a Gyurcsány kormány hős és igen serény kiszolgálója volt a miniszterelnök kormányzásának teljes ideje alatt.

Vajon mi késztethette Újlipótváros választott parlamenti képviselőjét arra, hogy köpönyegét megfordítva a Gyurcsányi MSZP elleni támadást vezesse?

Vajon hol volt Szanyi Tibor az Öszödi beszéd alatt?

Vajon hol volt Szanyi Tibor lelkiismerete 2006. október 23-án, amikor ártatalan állampolgárokat nyomorítottak meg örök életre?

Vajon hol volt Szanyi Tibor az elmúlt hét évben?

Vajon képviselő úr mit tett az őt megválasztó állampolgárokért azon kívül, hogy most néhány hónapja álságos módon a belső forradalmár szerpében próbál tündökölni?

Szanyi Tibor a HVG hasábjain megjelent interjúban az SZDSZ-t teszi felelőssé az MSZP identitás vesztése miatt. Pártja kudarcai rendkivüli módon nyomasztják képviselő urat, de még mindig nem tér jobb belátásra a jövőt illetően, még mindig nem ismeri be, hogy az ország tönkretételéért önmagával együtt a pártja és koalíciós partnere a felelős. Most képviselő úr, volt urát, „liberálanarchistának” bélyegzi, holott néhány hónappal ezelőtt még keresztnevén szólította és büszkén feszített a volt miniszterelnök mellett a kerületünkben tett látogatásai során.

A népszerű folyóirat hasábjain képviselő úr sajnálkozik azon, hogy az ingatlanadó a kerületi kisnyugdíjasokat is sujtani fogja, akiktől még a 13. havi nyugdíjat is elvették. Vajon hogyan szavazott képviselő úr és kerületünk polgármestere, aki szintén országgyűlési képviselő, azon a bizonyos szavazáson?

Természetesen, ha figyelmesen olvassuk az interjút egész gyorsan rájövünk, hogy mi készteti mindannyiunk Tiborkáját, hogy hős lovagként harcoljon a pártja által kisemmizett választópolgárok érdekeiért. Tibor fél, Tibor reszket. Hiszen az a komoly veszely fenyegeti, hogy a közeldő választásokat követően messzi kerülhet attól a bizonyos husos fazéktól. Hiszen még az eddig elképzelhetetlen is megtörténhet, hogy nem sikerül egyéniben bejutnia, a listán viszont nem túl kedvező helyet kap. Bizony ezen még az aláírások szorgalmas gyűjtése sem segithet. Kedves képviselő úr, néhány évvel ezelőtt amikor az egyik testületi ülés során a szocialista kormányzatot azzal vádoltam, hogy a szocialista kormányzás iránya az országot a 9 és fél millió koldus országává teszi  Önök lehurrogtak, majd felháborodtak mondataimon. Tisztelt képviselő úr! Megcsinálták…

 

Szerző: szabógyuri  2009.06.23. 21:48 1 komment

Az elmúlt egy év folyamán nem csak a budapesti, hanem az országos sajtó is hangos volt a fővárosban eluralkodó parkolási botrányoktól.

A BÖP Kft.-nél 2008 nyarán kirobbant egy korrupciós ügy. Az ellenőrök pénzt fogadtak el olyan autósoktól, akik rendszeresen egy bizonyos területen parkolnak. Egy hangfelvétel bizonyította, hogy legalább fél évig a cég vezetésének a tudtával folyt mindez, és nem tettek semmit. Ők 200 millióra becsülték a veszteséget.

A botrány kirobbanását követően indult egy belső vizsgálat Dr. Tóth József polgármester kezdeményezésére, és egy rendőrségi nyomozás. A vizsgálaton meghallgatták a parkolóőröket. A következő kérdéseket tették föl nekik: „Ön korrupt?” „Tud a cégnél folyó korrupcióról?” Mindenki mindent tagadott. Olyan ez, mintha Magda Marinkot kérdezték volna arról, hogy gyilkos-e és tud-e valamit a gyilkosságokról. A vizsgálat nem talált korrupcióra utal nyomot, holott korábban Rusznák Imre, a cég vezetője mondta, hogy tud a cégen belüli korrupcióról. Ez a vizsgálat nem volt más, mint porhintés a szocialista többségű önkormányzatok szemébe.

Rusznák Imre 2007 végén az egyik felvétel tanúsága szerint azt mondta, hogy a korrupció miatt 100-200 millió forint hiányzik évente a cégből. Az elkészített felmérések alapján, nagyjából az autósok 20%-a nem fizet. Évente 1-1,1 milliárd forintot dobálunk be az automatákba. Ennek a 20%-a kb. 200 millió forint. Az igazgató úr meglepő pontossággal tippelt másfél évvel ezelőtt. Két és fél év alatt ez a veszteség kb. 500 millió forint. Egy fél parkolóház ára. Ezért nem futja a parkolásért fizetett pénzünkből parkolóházak építésére.

Annak ellenére, hogy a cég vezetője pontos információkkal rendelkezett a korrupcióról, e tárgyban csak egy-két feljelentést tett, és 3-4 belső vizsgálatot folytatott. Emellett további 4-5 feljelentés van, amelyek a parkolási díjakhoz máshogyan kapcsolódnak. Ebből kettő ebben a hónapban indult. Én magam úgy vélem, hogy ez kevés. Túl nagy összegről van szó ahhoz, hogy egy-két kis feljelentéssel el lehessen intézni. Az igazgató szerint akkor, ha nem lehet egyértelműen bizonyítani, csak a gyanú erős, nem lehet feljelentést tenni.

A vizsgálatról szóló jelentésben az egyik lehetséges megoldás az volt, hogy GPS- szel felszerepelt PDA-kat szerez be a cég, és ezzel követi az ellenőrök mozgását. Még mielőtt kitérnénk e készülékek árára, szögezzük le, hogy a GPS- szel, ellátott készülékek kb. 3-5 méter pontosan tudják meghatározni valakinek a helyét, így alkalmatlanok a parkolóőrök ellenőrzésére, és a korrupció visszaszorítására.

A PDA-k közbeszerzési eljárása a napokban zárul, melynek eredményéről lapzártáig nem érkezett be információ.

A botrányos epizódok számát tovább növeli a BÖP Kft. újlipótvárosi irodájának felújításának ügye. Az iroda a Hegedüs Gyula utca 9. szám alatt kerül kialakításra, melynek kivitelezése egy a 2008 novemberében elkészítet becslés alapján 14 millió forintért elvégezhető. A szóban forgó ingatlan nagysága 300-350 négyzetméter. A felújítás költségei jelen pillanatban elérik a nettó 44 millió forintos értéket, amely nem foglalja magában a légkondicionálók illetve a személyhívó rendszer nagyságrendileg szintén nettó 26 millió forintos költségeit. A 44 millió forintos adat annál inkább érdekes, ha annak fényében nézzük a számokat, hogy 45 millió forintos költséghatárig elegendő meghívásos pályázat kiírása.

Az eddig ismertetett tények alapján jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért fizetjük a parkolási költségeket? Miért nem történt kielégítő, tényfeltáró vizsgálat a BÖP kft-ben folyó kétes ügyletek miatt. Ha a fentebb ismertetett”elfolyó” pénzeket a siralmas újlipótvárosi parkolási helyzet javítására fordítottuk volna legalább egy parkolóházzal többet tudhatnánk a városrészben.

 

Szerző: szabógyuri  2009.06.11. 10:11 Szólj hozzá!

Az Európai Parlamenti választások kerületünket sem hagyta ki az általános sodrásból. Az áttörés itt is, Budapest „Kis Moszkvá”-jában megtörtént.  A rendszerváltás óta először a Fidesz nyerte a választásokat 38,88%-29,59% arányban, 77 választókörben a 97 közül. Még ezzel együtt is tagadhatatlan, hogy az eredmények elmaradnak az országos átlagtól, de minden képen jelzés értékünek tekinthetjük a kerület jelenlegi, több tekintetben is moszkovita vezetése felé, hogy a XIII. kerületi mauzóleum falai erősen repedeznek.

Az általános 10 % körüli előnyt azonban meg kell tartani, sőt tovább kell növelni az előttünk álló parlamenti és önkormányzati választásokig.

A táblázatokat tanulmányozva egyértelműen látjuk az SZDSZ az országosnál ugyan kisebb,(6,26%) de erőteljes visszaszorulását. Talán Budapest legerősebb SZDSZ-es fellegvára rendült meg Újlipótvárosban. Ezzel együtt nagyon figyelemre méltó tény az LMP (5,9%)előretörése a kerületben, ugyan az országos eredményekhez képest 0,4 %-kal lemaradtak az SZDSZ-től. Vajon mi történt volna, ha a párt néhány hónappal előbb kezdi el működését? Feltehetően ez az SZDSZ teljes eltünését eredményezte volna nem csak az országos, de a kerületi politikai térképről is.És egyben előre vetíti egy esetleg valódi liberális párt létrejöttét, addig természetesen amíg elődjéhez hasonlóan hű cstalósává nem válik, az elemeire eső szocialista pártnak.

Sajnos a Jobbik vitathatatlan előretörését tapasztalhatjuk az egész kerületben, de nagy meglepetésre még Újlipótvárosban is 8,77 %-ot értek el. A kerületi politikusoknak is el kell gondolkozni azon, hogy a párt által képviselt XXI. századinak semmikép nem tekinthető szélsőséges eszméket, hogyan lehet kiszorítani a józanul gondolkozó lakosság köréből.

Az MSZP minden idők legrosszabb szereplésének tekinthetjük a mostani eredményt a kerületben, és minden bizonnyal ez az eredmény nem sokat fog változni az elkövetkező parlamenti illetve önkormányzati választásokig. A közel 10%-os Fidesz előny hidegzuhanyként érte a kerületi szocialista vezetést. Néhány szavazókörben a legnagyobb ellenzéki párt a szavazatok dupláját hozta a szocialista eredményhez képest.

A szigorúan vett helyi politikával kapcsolatban több kérdés is felmerül, de egy biztos, hogy a hátralévő egy év sorsdöntő lesz kerületünk jövőjével kapcsolatban. Valószínüleg az országoshoz hasonló forgószél szerü változásoknak fogunk elébe nézni, amely remélhetően az ország utolsó moszkovitáinak távozását eredményezheti és ráébredhetnek, hogy a rendszerváltás nálunk, szűkebb hazánkban, a XIII. kerületben is megtörtént.

 

Szerző: szabógyuri  2009.06.09. 15:46 9 komment

Kedves Krisztina!

 

Levelét olvasván, és szigorúan az Ön stílusánál maradva megkérdezném, hogy vajon hány metélt farkincával volt dolga, hogy ilyen biztos a méret meghatározást illetően? Amikor ezekkel a bizonyos metélt farkincákkal került ilyen-olyan kapcsolatba, akkor,  valószínűleg másra koncentrált és feltehetően nem a hazára gondolt (nem elítélhető módon). Hiszen néha Önnek is szüksége van kikapcsolódásra. Vajon hány példány mélyre ható vagy hatoló vizsgálatára volt szüksége ehhez a bölcs megállapításhoz? Ezek szerint több farkincát fogott, mint kilincset?

Kedves Krisztina! Minek, kinek van vége? Talán Önnek? Aki nem rég még más, nem éppen jobboldali pártnak volt miniszter jelöltje alig öt évvel ezelőtt. Annak a pártnak a jelöltjeként, akik most Önnek ádáz ellenségei. Kedves Asszonyom! Hogy is van ez????

 

Szerző: szabógyuri  2009.06.05. 17:56 Szólj hozzá!

Most már többed-iziglen találkozunk a kerületben olyan rendezvénnyel, amelyet a Magyar Szocialista Párt civil megmozdulásként próbál beállítani.

Egy ilyen rendezvénnyel találkoztunk a múlt hét szombatján Újlipótvárosban Sajtófeszt álnéven, melynek illegális plakátjai ellepték a városrész villanyoszlopait, elektromos szekrényeit, és egyéb ragasztásra alkalmas felületeit.

Beadványomra, amelyet a kiragasztott plakátok ügyében tettem, jegyző úr példás gyorsasággal válaszolt. Azonban a válaszban foglaltak, miszerint a rendezvény nem pártrendezvény volt, nem állja meg a helyét. Jelen rendezvény megtartása és civil mivolta több ponton is aggályos. Amennyiben nem pártrendezvényről beszélünk akkor a fő védnök, miért Szanyi Tibor országgyűlési képviselő? Ha nem politikai rendezvényről van szó, mivel magyarázható, hogy a szocialista párt, vezető politikusai (például Lendvai Ildikó, Lampert Mónika, Vadai Ágnes és mások) a rendezvényen nem csak megjelentek, hanem az ellenzék igen aktív szapulásával töltötték az időt és szórakoztatták az egyébként meglehetősen gyér közönséget. Még szerencse, hogy néhány az egészségéért aggódó kedves választópolgár a vércukorszint és a testzsírszázalák mérések között, áttévedt a park túloldaláról megnézni, hogy mi a nagy zenebona tárgya. Ha volt egy kis szerencséje még egy-egy esernyővel is gazdagodott.

A világhálón fellelhető videónaplók segítségével pontos képet tudunk alkotni a rendezvényen történtekről és az azon való részvételről.

Mindez történik több millió forintos költséggel, amelyet mellesleg az állami tulajdonban lévő Szerencsejáték ZRt. és a kerületi tulajdonban lévő Lehel Csarnok dobott be a közösbe. Az ügyben vizsgálóbizottság felállítását fogjuk kezdeményezni.

Amennyiben pártrendezvényként értékeljük a programot, világosan látszik a megkötött egyezségek sajátos értékelése. Látjuk, hogy a szocialista pártra nem vonatkozik az ez év áprilisában aláírt pártközi megállapodás, amely plakátok kiragasztását szabályozza a kampány időszakában. Amennyiben tényleg nem pártrendezvény, amit láttunk a hétvégén, etikai kérdések merülnek fel. Például, hogyan engedheti meg a kerület választott parlamenti képviselője, hogy a védnökségében és vezetésével megtartott rendezvény plakátjai elrondítsák a városrész utcáit. Ez a felelős képviselet? 

Vajon hogyan lépett volna fel a rendezvény ellen a szocialista párt buldózere, ha ez fordítva történik, mondjuk Polgári Sajtóbál a Polgári Európáért néven, valamely ellenzéki vezető politikus moderációjával mikor is a színpad előtt mondjuk Navracsics Tibor, Rogán Antal vagy és Kósa Lajos mosolygott volna a kamerába és osztogatott volna ajándékot a résztvevőknek. A választ bizonyára mindannyian ismerjük.

Kedves szocialista Barátaim! Ismerjék be, ez a hajó elment, és mint tudjuk a kétségbeesett kapálódzás többnyire a fuldoklók végzete.

(elhangzott a a Bp.XIII.kerületi Önkormányzat Testületi űlésésén 2009.05.28-án. napirend előtti hozzászólásként) 

 

 

Szerző: szabógyuri  2009.05.29. 09:09 2 komment

Örvendetes és azt hiszem minden kétkedő számára megfelelő választ adott az elmúlt napokban a nem éppen polgári nézeteiről híres ATV képernyőjén Semjén Zsolt a KDNP elnöke valamint Orbán Viktor a Fidesz elnöke is, mint ahogy azt a mai sajtóból megtudhatjuk. Semjén Zsolt minden kétséget kizáróan közölte, ez első megrökönyödésükben fuldokló asztmás rohamot kapó, televizió nézőkkel a Jobbik eddig talán legjobban ülő meghatározását, a neopogány jelzőt. 

Orbán Viktor szintén egyértelművé tette a Fidesz viszonyát szélsőjobboldali mozgalmakhoz. „A megfontoltság, "a kétszer mérek, egyszer vágok" elv nélkül nincs eredményes politika, mondta Orbán Viktor a Heti Válasznak adott interjúban. A Jobbikra utalva úgy fogalmazott: "Hiába tesz jót az egészségünknek a szellőztetés, ebből még nem következik, hogy be kell törni az összes ablakot, majd tüdőgyulladásban meghalni. A hebehurgyaságba csapó, szélsőséges habitusú politika súlyos károkat tud okozni".

A Fidesz elnöke egyértelművé tette, ők kormányzásra készülnek, tehát a Jobbik az ellenfelük. Orbán szerint a Jobbik elnöke úgyis világossá tette, hogy ők mindenképpen ellenzékben lesznek.

Orbán Viktor utalt arra is, hogy az európai politikatörténetben nem példa nélküli, ha a baloldal az ellenfél gyengítése érdekében hozott létre szélsőjobboldali szervezeteket. "A kormányváltás utáni vizsgálataink ezért nemcsak a gazdasági visszaélésekre, hanem a titkosszolgálatok szerepére és az ilyesfajta politikai szélhámoskodásokra is kiterjednek majd" - jelentette ki az interjúban.”

Semjén Zsolt a következő képpen fogalmazott: „a Jobbik szalonképtelen radikális párt. A KDNP-nek eddig sem volt intézményes kapcsolata a Jobbikkal, mivel keresztény pártként tartották magukat ahhoz, hogy neopogány tendenciákkal nem akarnak közösséget vállalni, és csak a Fidesszel képzelik el kormányzást. Megjegyezte, a radikálisokra leadott, nem kormányképes szavazatok elvesznek.”

Nyilván ezeket a megnyilvánulásokat fogják követni kétésgbeesett baloldali magyarázatok. Hiszen egyre nehezebb a jól ismert antiszemita jelző ráragasztani a Fideszre és a KDNP-re .

 A lecke fel lett adva, a baloldal verejtékezve gondolkozik egészen mostanáig azon, hogy ezeket a kijelentéseket, hogyan lehetne Orbán Viktor, Semjén Zsolt és a polgári oldal ellen fordítani. A választ egyelőre megadniuk nem sikerült, bár nyilván erre nem túl sokáig kell várnunk.

A szélsőjobb vezetőinek jó része gondolom, amúgy borotválatlanul, lepedékes foggal, köntösben (vagy kombinéban) és házipapucsban rohantak titkosszolgálati  összekötő tisztjeikhez, gyors tanácsot kérni, hogy mitévők legyenek. Nehogy rosszat mondjanak,  mert a végén még a pénzt is visszakérik tőlük.

 

Szerző: szabógyuri  2009.05.28. 10:25 Szólj hozzá!

A Barankovics István Izraelita Műhely Egyesület tagjainak és elnökségének eltökélt szándéka a magyarországi zsidóság érdekeinek szolgálata politikai hovatartozástól és világnézettől függetlenül.

Az elmúlt hónapok folyamán úgy gondoltuk, hogy a Magyar Zsidó Kongresszus megfelelő szervezet lehet, amely függetlenül, demokratikusan tudja képviselni a magyar zsidóság valamennyi ágazatát, irányzatát, legyen az vallási, politikai vagy kulturális. Hiszen számunkra a legfontosabb az, ami mindannyiunkat összeköt, önmagunk zsidósága.

Szomorúan vettük tudomásul a mai napi kongresszus alkalmával, hogy többen ezt nem így gondolják, hanem a kongresszust pusztán egy báb szervezetként szeretnék üzemeltetni az eddig megszokott módon.

Kérjük Elnök urat, hogy a mai nappal törölje a Barankovics István Izraelita Műhelyt a Magyar Zsidó Kongresszus tagjai közül. Természetesen továbbra is fentartjuk azon szándékunkat, hogy minden olyan szerveződésben, ami valóban a magyar zsidóság érdekeit képviseli részt fogunk venni.

 

Munkájához további jó egészséget kívánunk:

 

Budapest, 2009. május 24.

 

 

                          Szabó György                                     Weisz Péter

                              Alelnök                                              elnök

 

Szerző: szabógyuri  2009.05.24. 21:19 1 komment