Ez a fogalom négy pilléren nyugszik, a fenntartható fejlődésen, a környezetvédelmen a kultúra megőrzésén és a felelős kormányzáson. Igen, így van ez Bhutánban.

Persze a Bhutánban folyó dolgokhoz pusztán annyi közünk van, hogy bután, értetlenül csóváljuk fejünket, amikor erről olvasunk.

Ha már itt tartunk, végezzünk egy kis összehasonlítást először a fogalommal.

Miként állunk mi a „bruttó nemzeti boldogsággal”?

Némi boncolgatás után arra a következtetésre jutottam, hogy e három szóból csupán egy maradt meg nekünk teljes valójában, a „bruttó”. Hiszen „nemzeti”-ről vagy nemzetről az elmúlt évek folyamán jóformán csak suttogva beszélhettünk és beszélhetünk a nélkül, hogy ne fasisztáznának le minket úton-útfélen, és szép lassan a március 15-i kokárdát is csak szemlesütve viselhetjük saját hazánkban. Megmaradt nemzeti önérzetünket, jó esetben is pusztán erőtlen tiltakozással kisérve hagyjuk sárba tiporni…

Boldogság? Néhányunknak még megmaradt, a lakástörlesztésüket még fizetni tudók keserédes boldogsága. De meddig még?

De hogy ne legyünk annyira elkeseredve, mint ahogy az elején mondottam volt megmaradt nekünk a "bruttó". A 25%-os Áfával való bruttósítás, a bruttósított, sőt a szuperbruttósított SZJA.

A négy alappillérrel való összehasinlítást már el sem kezdem, mivel ennek beláthatatlan következményei lehetnének.

Az optimizmusra pusztán egy biztos okunk lehet. A felelősségteljes kormányzás néhány hónapon belül való visszatérése…