Meggyőződésem, hogy a költő 100. születésnapját akkor ünnepelhetnénk kellő méltósággal és a költő lelke akkor találna végső megnyugvást, ha tudnánk, hogy a gyilkosok  Tálas András, Bodor Sándor és Reszegi István, akik közül az utolsó kettő később az MSZMP soraiban tündöklött, nem nemzeti hősként feküdnének sírjaikban. Mély megdöbbenéssel olvastam többek között, az alábbi tanulmányrészletet napokban.

„Tálas András hadapród őrmester, demecseri magántisztviselő nyomozati és tárgyalási dokumentációja összesen mintegy négyszáz oldalt tesz ki. Tálas Andrásnak az elfogását követő tanúvallomása szerint Zomborból 1943. augusztus 2-án került Borba. Kezdetben - Asztalos Ferenchez hasonlóan - a "München" táborban kapott beosztást, ahol a tábor gazdasági ügyeit intézte. Onnan november közepén vezényelték a "Voralberg" táborba, ahol egy hónapon át az élelmezési ügyekkel, majd Juhász Pál főhadnagy felmentése nyomán a bejövő és kimenő levelek cenzúrázásával foglalkozott. A Szentkirályszabadjáról Hegyeshalom felé tartó - Radnótit is tagjai között tudó - gyalogmenet parancsnokhelyettese lett.

Tálas András ellen több mint egy tucat, zömében "voralbergi" munkaszolgálatos tett vallomást. Engel József bajai kereskedő azt mondta jegyzőkönyvbe, hogy Tálas "a legcsekélyebb, sokszor alaptalan dolgokért kiköttette az embereket, mégpedig szabálytalanul úgy, hogy lábuk 80 cm-re a föld felett lebegett. A kikötött munkaszolgálatosokat közben egy gumicsővel ütlegelte." Rauscher László komáromi származású magántisztviselő vallomásában elmondta, hogy "Tálas kinti szolgálata alatt jelentős vagyonra tett szert", és ezt szabadságai során átmentette Magyarországra. Rosenberg Emil budapesti kereskedő tanúsága szerint Tálas András "szorgalmas aranygyűjtő volt", aki "két munkaszolgálatos felhajtóval dolgozott, mindenki tudta, hogy az ő részére vásárolják az aranyat". Ugyancsak ő mondta el, hogy: "a cservenkai SS által a téglagyár telepén éjjel lefolytatott sorozatos kivégzések tartama alatt egyedül ő volt a magyar tisztikar közül jelen, és kb. este 10 órától 12-ig egy kárpátaljai szerencsétlen munkaszolgálatost válogatott és kitartó módon kínzott." Ekker Lajos László balsai születésű tiszviselő Tálas Andrást Szentkirályszabadján ismerte meg. Elmondása szerint Tálas "első ténykedése az volt, hogy sorakoztatta a századot, és a betegeket félreállította. Én magam is a betegek közé álltam. A betegeket ő nézte meg, és aki nem volt halálos beteg, azokat megpofozta és sípcsonton rugdalta, köztük jómagamat is." A jegyzőkönyvnek elmondta továbbá azt is, hogy a Hegyeshalom felé induló gyalogmenet során "az úton történt kegyetlenkedéseket, részint az ő parancsára hajtották végre a keretlegényei. Fülem hallatára többször adott utasítást a menni nem tudó bajtársaim agyonverésére vagy agyonlövésére." A Hegyeshalom felé gyalogmenetben haladó Kardos József budapesti tisztviselő azt állította magáról, hogy "szemtanúja voltam annak is, hogy Tálas a menetben igen gyakran ment azokra a helyekre, ahol még menni tudó bajtársaim, a már menni nem tudó betegeket négyen vitték. Először azokat ütötte, akik a beteget vitték, azután pedig a beteg bajtárs fejét, hogy hamarabb meghaljon." Fülöp Imre pécsi vállalati igazgató Szentkirályszabadján találkozott először Tálas Andrással. A Hegyeshalomra tartó említett menetelés során ő azt látta, hogy "Pannonhalmán a csendőrőrs két szökött munkaszolgálatost hozott a századhoz. Ezeket Tálasnak adták át. Tálas a muszosokat nem csatolta a menethez, hanem Asztalos szakaszvezetőt utasította arra, hogy említetteket kivégezze. Asztalos három muszt vitt magával. A szökött muszokkal megásatta a sírját és agyonlőtte őket, a harmadik musz eltemette őket."

Tálas András boriakat kísérő története - akárcsak a korábban említett négy keretlegényé - Hegyeshalomnál ért véget, a boriak és Tálas András története azonban még nem. A németeknek

átadott boriak koncentrációs táborokba kerültek, Tálas pedig 1944 decemberében Budapestre ment, később pedig visszament szülőfalujába. Itt belépett a Magyar Kommunista Pártba, sőt "a Kommunista Párt Terményszövetkezeti és Értékesítő irodavezetője" lett. A párt megbízásából éppen beszerző körúton járt Pesten, amikor egy vendéglőben fölismerték. A büntetőpere során az ellene felhozott súlyos vádak többségét Tálas András tagadta. Ezt erősítette meg a Borba vitt férjét Szentkirályszabadján, máig tisztázatlan körülmények között elvesztő, ma 94 éves Schwarcz Etelka is. Ő ugyanis az interjú során elmondta, hogy jelen volt Tálas András Zeneakadémián folyó perén. Tálas András a kihallgatási jegyzőkönyve szerint beismerte a kikötéseket, azt, hogy "sokszor vertem meg muszosokat szabad kézzel, rugdostam és bottal ütöttem", továbbá beismerte a felhajtások egy részét és a gumicsővel történt verést. Más alkalommal viszont azt vallotta, hogy Juhász Pál főhadnagy "rendelte el a kikötéseket, nekem azokhoz semmi közöm nem volt". A Népbíróság háborús bűntett elkövetése miatt Tálas Andrást kötél által végrehajtandó halálbüntetésre ítélte, és az ítéletet a budapesti népügyészség fogházudvarán 1947. február 27-én végrehajtották. Ezután három nappal temették el őt szintén a háborús főbűnösökkel azonos sorba.

Tálas András története azonban itt nem ért véget. Úgy ítélték halálra és végezték ki, hogy a terjedelmes nyomozati és peranyagban egy mondat sem szól arról, hogy bármilyen szerepe lett volna a 22 bori munkaszolgálatos - köztük Radnóti Miklós - abdai kivégzésében. Tolnai Gábor irodalomtörténésznek az 1980-as évek középen végzett kutatásaiból azonban tudjuk, hogy Tálas András hadapród őrmester volt annak a feltehetően összesen ötfős, keretlegényekből álló csoportnak a parancsnoka, amelyik a Győr melletti Abda határában végzett a már mozgásképtelen, éppen ezért parasztszekérre tett 22 bori munkaszolgálatossal. Tálas András nem csak parancsnoka volt ennek a különítménynek, nem csak részt vett a tömegsír megásásában, de ő adott parancsot a kivégzésre, és maga is részt vett Radnóti Miklós és társainak megölésében. Tálas András történetének azonban még itt sem szakadt vége. Egyik rokona 1994-ben felülvizsgálati indítványt nyújtott be a Legfelsőbb Bíróságra. A Legfelsőbb Bíróság az indítványt elutasította, a család változatlanul mártírként tartja számon őt.”

 

 

Szerző: szabógyuri  2009.05.05. 17:09 3 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://szabogyorgy.blog.hu/api/trackback/id/tr461104544

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

lopkowitz1 2009.05.05. 18:06:33

Nösámá
(héberül: lélek)
Az Örökkévaló adjon nyugodalmat e nagyszerű költőnek, akit Sík Sándor keresztelt meg a Szent István Bazilikában!
A zsidó halacha (törvénytár) szerint zsidónak kitérni valójában azonban nem lehet.
Mély szomorúságra ad okot, hogy két gyilkosa is - később - az MSZMP- ben talált és kapott menedéket, s a párt a háborús bűnökről, amikor már tudott mindent, hallgatott, titkosított: irodalomkönyvekben, tankönyvekben
nem említették meg a tantaloszi kínokat és az egész tragédiát befejező, később MSZMP-be átigazolt gyilkosok történetét.
Radnóti lelke mégis él! Gyilkosai feküdhetnek nemzeti hősként sírjaikban, a Talmud sora igaz:
AZ UTÓKOR IGAZSÁGOS
Boruch haSÉM!

fischmannaron@citromail.hu 2009.05.14. 14:46:11

A háborús bűnük nem évülnek el, s bűnösök a bűnt elfedők is.

Ka1 2010.03.06. 20:42:38

NEM TÁLAS VOLT, Radnóti gyilkosai szocialisták voltak

Mi ezzel a baj? Csak annyi, hogy egyfelől a cikk azt sugallja, hogy a népbíróságok korrekt ítéleteket hoztak, lám, itt van ez a Tálas, és az Új Köztemetőben „baj van” az áldozatokkal, azok tulajdonképpen egy gyanús társaság.

Ám ez még a kisebbik baj.

Csapody Tamás az április 25-ei Népszabadságban remekbe szabott írást közölt Radnóti utolsó, 1944-es munkaszolgálatáról, halálának körülményeiről és gyilkosairól. Cikkének forrása a kérdés vizsgálatáról szóló irodalom, kiemelten a BM Belső Reakció Elhárító Csoportfőnöksége által 1967–77 között lefolytatott titkos nyomozás, amely magát a gyilkosságot minden részletében földerítette.

Csapody cikkében világosan benne van, hogy Radnótit és 21 társát öt volt bori keretlegény lőtte közös sírba Abda határában, a Rábca gátjánál. Csapody nemcsak Tálasról, az ötök parancsnokáról írt, hanem a többi négy keretlegényről is. Korrektül:

„A két lovas kocsira felrakott beteg munkaszolgálatosok kíséretével, valamint leadásukkal Tálas András hadapród őrmesterrel együtt 5 magyar keretlegény volt megbízva. Az egyikük, a gyilkosságokban való részvételét elismerő büdszentmihályi születésű, a titkos nyomozás idején budapesti illetőségű, nyugdíjas szakmunkás, MSZMP-tag Bodor Sándor volt tizedes vallomása szerint Győrben számos helyen megkísérelték a beteg munkaszolgálatosok leadását, de túlzsúfoltságra hivatkozva egyik helyen sem vették át. Bodor elmondása szerint a győri átvétel elutasítása után tanakodtak, majd vitatkoztak, hogy mitévők legyenek. (…)

Bodor Sándor tizedes szerint a sírgödröt többen is ásták, így a gyilkosságban való részvételüket tagadó, zsákai születésű, kecskeméti illetőségű, az elkövetés idején 26 éves Kunos Sándor, a nyírpazonyi születésű, budapesti illetőségű, akkor 25 éves Malakuczi János és a Bodor Sándorral azonos faluban, Büdszentmihályon született, tiszavasvári illetőségű, akkor 30 éves Reszegi István. (…) A jelentésben aláhúzott sorok nyomatékosítják: egyértelműen megállapítottuk, hogy Radnóti Miklós költőt és 21 társát 1944. november 4-én, szombat délután 14-16 óra között gyilkolták meg. (…)

A demecseri születésű és ott is élő, a gyilkosságok idején 31 éves Tálas András hadapród őrmestert háborús bűncselekmények elkövetéséért Budapesten népbíróság elé állították. A mintegy 500 oldalas népbírósági perében nem esik szó az abdai kivégzésben játszott szerepéről. Ettől függetlenül ítélték halálra 1947-ben. A rákoskeresztúri Új Köztemető 298-as parcellájában temették el, ahol 1994 óta a márványfedeles, nemzeti címeres díszsírhelye változatlanul áll. A másik, a jelentés szerint minden kétséget kizáróan bizonyítottan gyilkos Bodor Sándor és a jelentés által "nem egyértelműen" bizonyíthatóan gyilkos Reszegi István, a két MSZMP-tag ügye pártvonalon folytatódott tovább. A két személlyel kapcsolatban a "Miniszterhelyettes Elvtárs" által jóváhagyott javaslat alapján jártak el, és végül a személyükkel kapcsolatban felmerült adatokról az illetékes pártbizottság első titkárát tájékoztatták.

A kivégzett Tálas András kivételével valamennyiük adatlapján az szerepel, hogy elkövetett cselekményüket háborús kegyetlenkedésnek minősítették, ami a jogszabály szerint tíz évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés vagy halál, ha a bűntett halált okozott. Valamennyiük esetében a BM-parancsnoki döntés az volt, hogy meg kell szüntetni az eljárást, mert törvény szerinti büntethetőséget kizáró ok forog fenn. Az Abdai gyilkosok fedőnevű dosszié anyaga azonban arra enged következtetni, hogy a két MSZMP-tag esetében más jellegű megállapodás is született az állambiztonsági szolgálattal.”

Magyarán Radnóti gyilkosait utóbb azonosították, de csak az végezte bitón közülük, akit nem ezzel vádoltak. A „törvény szerinti büntethetőséget kizáró ok” kissé zavaros. Háborús bűncselekmény ugyanis nem évül el, erre ma is látunk számtalan példát. Ám Kádár János Magyarországán „elévült” Radnóti és 21 társa meggyilkolása.

Az iratok arra engednek következtetni, hogy az egykori keretlegények tudtak egymásról 1977-ben is – és az MSZMP-tagság védettséget adott. Mivel a négy élő gyilkosból kettő MSZMP-tag volt, a másik kettőt sem merték bántani.

A két MSZMP-tag tömeggyilkos múltja, utal rá Csapody, még 1977-ben is alkalmat adott arra, amit Sztálin és Hitler kezdtek el „pártépítés céljára” alkalmazni: besúgás vagy büntetés, e kettőből választhatott a két MSZMP-tag keretlegény.

Különös dolog az ízlés. A Népszavát Tálas András sírja zavarja, az utána következett évtizedek és az élve elfogott zsidógyilkosok büntetlensége szót sem érdemel.

A mai MSZP-ben számtalan vezető az MSZMP-ben is fontos tisztségeket viselt. Miért meglepő ebben „jogfolytonosságot” látni?